Legkevésbé jellemző spontaneitással ukmukfukk megrendeltem repjegyet Londonba! Újra van értelme az életemnek :-DD Legszívesebben körbevisonganám ugrándozva az eeegész... irodát. Pff. Jííííhááá!!

Apuka a fejét fogta, mikor meghallotta, hogy olyan könyvet olvasok, aminek "Hogyan éljünk?" a címe. Egy világ omlott össze benne, hogy majd én is olyan leszek, hogy könyvekből akarom megtanulni a boldogságot, meg a boldogulást. Na most idéznék néhány nélkülözhetetlen, általános érvényű tanácsot a fent említett könyvből:
Ne feledjük: aki kúr, az nem akárki. Forrás: A nagy rockzenetörténet lélektani szempontból.
Ne feledjük: hogy kivel járunk, az legtöbbször a lehetőségeinken, nem pedig a vágyainkon múlik.
Ne feledjük: ha erősáramot engedünk egy emberbe, akkor is meghal, ha orvos.
vagy:
Ne feledjük: ha úgy érezzük,minden oldalról egyre nagyobb nyomás nehezedik ránk, menjünk el az állatkereskedésbe, és szerezzünk be egy három hónapos fekete cicát!


És végül, valami igazi nagy igazság, ami erősen megüt bennünket jelen állapotunkban:
Ha társat keresünk, biztos nem találunk. Ha véletlenül találunk, további érdekes jelöltek bukkannak fel. Ez egy nagyon fontos felismerés, amely csak akkor nem segít rajtunk, amikor éppen társat keresünk.

Iroda apró örömei

Kolleginának szüksége van egy fontos számra a csipogó panel belsejéből. Feribácsi segítőkészen javasolja kolleginának, hogy hozzon egy csavarhúzót, és szerelje szét a csipogó panelt. "Persze, hogy megb*sszon a 220!"- nyafizza kollegina új picsogós csizmájában.
Így hát Feribácsi szétszereli a csipogó panelt, kollegina pedig kotnyelesen billeg mellette a tízcentis tűsarkokon: - Feribácsi, aztán nehogy belémkapaszkodj, amikor már breakelsz! :-DD

Ha hájacska ficcen a farmerből az a baj, ha deka háj sincs viszont eltűnik a popo-cici, az a baj. Sírok a hájacska után, mert az együttjárna azzal, hogy a farmergatyók újra feszülnének, mint egy normális nőn, nem mint egy csontin. By the way, akinek pont nem ilyen problémája van, hanem leadni szeretne, érdemes kipróbálni Aloe Vera termékeket - én vagyok az illusztráció a hatékonyságáról.

A +mark bulitörténelembe a legjobb (és egyetlen??) karaokebuliként vonul be a múlt péntek este. Alaposan ráhangolódtam előtte délután, csupa szívemnek kedves dologgal - bő két órácskát töltöttem könyvesboltban ténferegve, aztán a kincseimmel büszkén vágtáztam a szoliba, hogy még jobban feltöltődjek fénnyel (jaj de ezoterikusan hangzok!).
Gyors készülődés, újonnan megörökölt miniszoknyába bújás az üvegalján talált utolsó Camparikortyok kíséretében, és tovább ajukához. Gyorsított vodkázás, dilis vonaglás a szoba közepén, és hármasban szakállas barátunkkal indulunk a szórakozóhelyre, ahol alig beléptünk, haversrác már nyomta is a Lady N-t, a kétszemélyes visítóközönség legnagyobb örömére :-)) Aztán kisvártatva mi is torokfájós-rekedten elkántáltunk a Like a Prayer-t duettben Cakimmal, és fogadtuk a gratulációkat a hirtelen ott termő ficsúroktól. Mondjuk horogra csak egy kis pirinyópörgettyű akadt volna, dehát ez az este nem is a cserkészésről szólt. Juhúúú, de jó vót!

Nem írok, mert görcsös merevedés vagyok, és nem írtam, mert összeszorított fogakkal akartam, hogy legyen miről írni. És ebbe törvényszerűen belebuknak az olyan buta picsák, mint én. Csak egy kedves barátnőm valahavolt blogcíme kattog itt bent: csak boldog akarok lenni... de most és azonnal, és semmilyen észérv nem tudja megértetni velem, hogy pont így nem leszel az, te kis buta.

single valentinness

A Valentin-napban csak egy dolgot utálok, a szívecskéket. A virágüzletek ablakaiban, minden de minden honlap fejlécében és lejjebb is, a youtube is megszívesedik, kedvenckollega szívalakú virtuális csokit küld, és hetek óta ma reggel tudott előbukkani az egyetlen szívecskés bugyim is a fiók aljából (utálkozva visszadugtam jó mélyre :-).

Dating site sziporkák

Szia! Nagyon szép vagy ezt nem hagyhatom szó nélkül! Hogy hogy egyedül? Mi férfiak ennyire buták lennénk? Ha a hétköznapokba találkoznánk hacsak futólag is biztos nem gondolnánk egy ilyen szépségről, hogy társkeresőn regisztrált.
Válasz: igen, ennyire buták vagytok, megragadtad a lényeget, drágám. :-D

Egy barokkos körmondatokkal elkápráztató levél részlete – elmondása szerint meglátott, és csak a kedvemért regisztrált:
Surgos dolgom 2h alatt el is rendeztem es nem alhattam, hogy ne terjek vissza a meg titokzatos balyos teremtes felderitesehez. Kerestem a modot, valyon hogy is tudnak kicsalni magacskatol nehany nekem szolo sort. Eyyetlen modod talaltam csak, megpedig a regisztraciot. Hat elmondom kicsit idegen, de hat ki tudja, lehet nem bizonyul hiabavalonak.
Semmiképp sem hiábavaló, nagyon tanulságos. Nem is szeretném tudni, hány vastagbetűs szó lenne, ha még ékezeted is lett volna :-S


És aki tudja mitől döglik a légy – azonnal levett a lábamról lényegretörő információközlésével (a teljes kezdeményező üzenetet közöljük a következőkben, kedves olvasók):
szeretek főzni, sütni, és minden féle zenét

Ellenben én tegnap rövid filozofikus önkonzultáció során rájöttem az ismerkedés lényegére:
Milyen az UJJA, az ujja milyen, az ujja milyeeeen! (Kiss Ádám után szabadon :-))))

Ilyen gyönyörűség van ma rajtam az egyetlen Ansabébim jóvoltából:

És még soksok ilyen szépség van az oldalán, amit ezúton is megreklámozok: ansagyongy.blogspot.com

A hétvége úgyis a nőiesítő project nevében telt: új ékszer, körömlakk, rúzs, dögállatos harisnyák, pusztuljon meg az összes mindentaszemnek férfinép :-)))

Szukás, szukás, nagyon szukás. Nem olyan sokat segített ezen kritikus időszakomon a témába vágó hosszas csevely Tzakival, tegnapi munkahelyi msn-csata régi testilelki ismerőssel, aki véletlenül épp kanos volt (csak ő mindig...), az azt követő randim, az azt megelőző szolizás (nem sok szexibb hely van a szolinál, nagyon régi fantáziáim egyike)... elmúlik?

Magamról fogok beszélni, achtung-achtung. Meglepve tapasztalom, hogy a nem igazi kapcsolatból csak kilépni nagyon nehéz. Utána könnyebb - mármint nekem, akinek van valódi jóbarátból több is, aki nem hagy aggodalmaskodni azon, hogy egyedül vagyok megintcsak. Mert oda már eljutottam, hogy csak ez nyomaszt egy kicsit, az ex hiányát kiszuggeráltam magamból, emlékezve a gyomorgörcsre és sok feszültségre.
Próbálkozom, persze, és akad olyan is, aki felbizgerálja a fantáziámat. Megint aktív árucikk vagyok a húspiacon, és megint érnek pofonok, és megint adok pofonokat. A baj az, hogy alig egy hónap telt el, és már nehezen bírok a véremmel - talán azért, mert szilárdan elhatároztam, hogy most semmi rosszalkodás, most csak ismerkedés, szórakozás, nem pedig szeszmámoros érintőfogások füstös lebujban. Olyanból volt már, végeredményben (másnap) csak lehangol, és még magányosabb leszel. Ha abszolút dohánymentesen bírom szilveszter óta, akkor ez is menni fog.

Mai feladványunk

Kérem számolja meg, hány orgazmusban részesíti magát az együttes frontembere a következő videoklip folyamán, zongora mögé bújtatva bűnös kezeit.

És hogy én miért nézem kocsányon lógva és hanyadjára... :-))