Mulholland Drive

Régóta szemeztem a vadiúj Mulholland Drive dvd-mmel, végre adódott alkalom, megnéztük Cakival. Az első félóra unalmát kitöltendő feltupíroztuk kicsit saját beteg, ámde vicces agyszüleményeinkkel. Aztán már nem volt rá többet szükség, valahol észrevétlenül beindult, és olyan, méginkább beteg élményeket adott, hogy csak lestünk. Egyszer majd' könnyekig érzékenyültem egy sehogysem odaillő spanyol dalon, amit sosemlátott beleéléssel és sosemhallott hangon énekelt egy agyonfestett nő. Egyszer pedig nagyon megijedtünk két nagyméretű szilikonlabdától a főszereplőnő mellkasán, közvetlenül a híres leszbi-jelenet előtt. Aztán sodródtunk az eseményekkel, amik egyre inkább zavaróak és kuszábbak lettek, senki sem az akinek látszik, mindenkinek van egy vagy több másik arca, mielőtt rájöhetnék ez most hogy is van, azon nyomban 180 fokos fordulatot vesznek az események... szóval pislogtam bután a nézőtársra, aki legalább olyan bután pislogott vissza. Nagyon felkavaró film, amit többször kellene talán megnézni, hogy a kockákat összerakjam. Már csak abban nem vagyok biztos, hogy a film, akarja-e, hogy összerakjam őket...

Részben a film ihlette, a köztünk lévő örökérvényű szerepmegoszlásról (gyengébbeknek - agybeállítottságunkról :-)) : Well, me and my friend... You know... I am the human. She is the real.

Re: colosprobléma

Kedves nagylábon élő tramplik, égimeszelők, mammutok, felhőkarcolók, zsiráááááfok, hozzátok szól sorstársatok. Ha nem tekintjük a cipő-és farmervásárlási tortúrát (vata torcsör, áj nó), meg hogy sokéves tanulással sem mindig sikerül elkerülni fejbúbbal a buszos kapaszkodórudat, all in all jó nekünk. Megnéznek, igen, először azért mert magas vagy. Nagyrészüknek a második pillantása a cipősarkadra fog esni (ha egyáltalán van olyanod - van olyanod? perszehogy, mért ne!! ), és vissza-visszanéznek. A magas férfiak nyálcsorgatva, az alacsony férfiak talán félve de nyálcsorgatva, a magas nők sorsközösség-vállalósan, az alacsony nők pedig összeszűkített gyilkosszemekkel. Ez biztos, felmérést készítettem bámulás-indokokról.

A jómunkásemberekről ne is beszéljünk, akik két füttyögés között a hosszúlábú asszonyt(hosszú láb, ugye, azt is mennyire utálják a férfiak :-D) danolják utánad :-)
Emelt fővel, peckesen és elegánsan, annak biztos tudatában hogy a nőcit nézik meg, a szép magas nőcit. Mert az önbizalomhiánytól görnyedő magasnőnél nem sok csúnyább van, keep that in mind, girls :-))

Végezetül vizsgáljuk meg az alábbi szemlélető ábrát, és merítsünk belőle további önbizalmat:

ui: hasznos link: http://www.thegiraffe.net/ - csak a site név miatt ;-)

Imáim meghallgattattak - mire megírtam előző postomat, már magához is tért a zenegépem... megérte kétségbeesni. :-))

addiction

Úrjézusatyamária, mi történt a youtube-bal? Eltűnt jónéhány postom lényegi része, de ami a legrosszabb, hogy félember vagyok youtube nélkül, patetikus... nem garázdálkodhatok ész nélkül a zenék között, pedig már napi rutin lett. Hogy beteszem Kylie új tangliját, aztán vezeklésként Molokózom vagy Pendulumozok egyet, vagy White Stripes-ra ingatom magam, aztán arról eszembe jut a mostanában felfedezett Ladytron, az egyenesen visz tovább egy kis Arctic Monkeys-ra... aztán ha indie-ből már kicsit sok akkor vissza kamaszkorunk kedvenceihez, és DJ Bobózunk és Scooterezünk és C-Blocks-szal együtt virnyogjuk, hogy I'm so strung out and now I don't know what to doooo, should I take my life away, dear god or will you pull me throuuuugh... és most pedig kiszolgáló nem található????

Egy bébiszitter naplója

Kikapcsolt ugyan, és néha mosolyogtam, a pluszt viszont, ami a röhögcséléshez kell, azt már mi adtuk hozzá barátnémmal, ez júzsöl. Kezdem megsejteni azonban, hogy Scarlett Johansson az miért hat úgy minden férfiismerősömre, ahogy hat. Árad belőle a szex, még egy ilyen kis langyi vígjátékban is, botrány.

Ennél maradandóbb eseménye az estének a "tölcséres" KONO pizza, amit mindenki próbáljon ki, mert isssteni.

Okos hugi

Kistestvérem nem tőlem örökölte az eszét asszem, hajszínéről pedig ne essék itt szó... vajon mennyi esélye volt a hőn áhított vh1 commercial (ejtsd mint ő: kommersziál) megtalálásának a youtube-on, ha a keresőbe ennyit írt be: "music"?

Supertramp

Most jött el a rendes éves Supertramp-korszakom, néhány napig szokott tartani. Este az ő zenéjükre aludtam el, olyankor mindig elönt a bizsergető, kicsit fájdalmas nosztalgia életem (első) boldogkorszakáról, Dzs-vel. Ő ismertette meg velem a mai napig egyik kedvenc albumomat, egy párizsi koncertjük felvételét. Akárhányszor felteszem, a közönség közé képzelem magam, együtt kántálok velük, és magával ragad a zene és a fiatalság és az a bódító nyári szellő, ami az átszellemülten és boldogan mosolygó arcomat cirógatja. Körülbelül ezt jelenti a Supertramp.

Mekkora jelentőséget tulajdonítsak az álmaimnak? Minden éjjel más férfival álmodom, egyszer-egyszer olyannal, akivel már volt dolgom, és úgy kelek fel, hogy jézus, miért szalasztottam el... aztán erotikus álom egy jelentéktelen külsejű, kopaszodó, nálam alacsonyabb fiatal fiúval, olyan valóságos, hogy... ezt nem illik kimondani. Ma hajnalban pedig egy apukának segítettem kimenteni a vízből úszni nem tudó kislányát, aztán hazavitt, megmelegedtünk, fürdőköntösben ültünk a nappaliban, és mindketten tudtuk, hogy megtörtént a "nagy találkozás", egymásra találtunk, és hullámokban öntött el a jóérzés. Felébredtem, az óra 6-ot mutatott, és nem tudtam visszaaludni, és még most is az álom hatása alatt állok.

fortress around your heart

Azért, mert nem tudom eldönteni, mi a szebb, a zene, a szöveg, vagy ez az olajosan fénylő izmos férfiistenség (aki nyomokban emlékeztet Ancsibébim kisfiára... :-))

"And if I built this fortress around your heart
Encircled you in trenches and barbed wire
Then let me build a bridge
For I cannot fill the chasm
And let me set the battlements on fire"

Semmi pánik!

Következő maradandó impulzus a Woody Allen-darab, amit szombaton láttam anyával. Utóbbi egy évben barátkozom Woody-val, előtte pontosan anya volt, aki belémültette, hogy vudielen az fujj, milyen csúnya és különben is idétlen és utálom. Ilyen komoly berögzült szülői vélemények tartottak eddig távol tőle. Aztán akadt egy intelligens férfi az életemben, aki megnézette velem az elsőt, meg a másodikat. És szarkasztikus grimasszal nyugtáztam, hogy még egy dolog, amiben nem lett volna szabad anyura hallgatni...

Most hétvégén pedig merényletet követtem el, megvettem a legjobb helyre a színházjegyeket, anyával nem közöltem a darab címét sem, nehogy kitudakolja, hogy mire is viszem el. Miután könnyesre nevette magát Magyar Attila és Borbás Gabi sziporkáin, és széles vigyorral, feltöltődve és eufóriában állt fel a darab végén, akkor közöltem vele - és hatott :-))

ennyit a lázadásról...