Pilates

Azok a tudatlanok, akik azt gondolják, hogy a pilates egy szivacson fetrengős lábemelgetős, kézlegyezgetős nagymamatorna légzőgyakorlatokkal, azok a kedvemért menjenek el egyetlen ilyen órára, és utána számoljon be az élményeiről. A beszélőizmai lesznek úgyis az egyetlenek, amit másnap majd használni tud :-))

Nahh. Ami engem illet, az első pilates-óra legnagyobb sokkja az volt, hogy akkut fejfájást kaptam a koncentrálástól, mert annyi mindent kellett összehangolni, és annyira jól akartam csinálni. Így is nagyon messze járok még a megoldástól, mert szerencsétlen hasizmom nem engedelmeskedik nekem, képtelen vagyok végig észben tartani, hogy húúúúzd be azt a köldököt, miközben a homlokod a szőnyegen (orrod szétlapulva), labdát emeled bal kezeddel, közben jobb lábad spiccben szintén emelkedik (hátizmok a negyedik után nyugi után üvöltenek), a fenék és a combizmok feszítenek!!, ja és akkor fújod ki a levegőt, amikor emeled azokat a végtagokat, nem ám akkor, mikor leteszed! És a KÖLDÖK!!! :-))) Nahh, a köldökön kívül tényleg mindenem érzem, főleg azokat az izmokat, amikről eddig fogalmam se volt, de a hátamon vannak, és gyengék, és nem tartják meg a gerincoszlopomat, ahogy empirikusan be is láttuk is néhány hete...

Vajon azok a kapcsolatok, ahol rendszeresek a veszekedések és kibékülések, gyakorta brahiból belekötnek a párjukba, naponta összecsapnak alapvető különbözőségeik miatt, vagy épp azért mert mindketten ugyanolyan erős jellemek és kétdudás-effektusban szenvednek, szóval ezek hogyan tudnak működni? Nekik túl kevés a stressz a munkahelyen, ezért otthoni izgalmakra vágynak? Vagy túl sok a stressz, és nem tudnak belőle kilépni a bejárati ajtón való belépéssel egyidőben?
Lehetséges, hogy az első kapcsolatuk héja-nászként működött, és ezért úgy gondolják, ez a természetes. Én azt hiszem remekül megvagyok ilyen izgalmak nélkül. Mire van a magánélet, ha nem arra, hogy nyugodt hátteret biztosítson, és ha felhúztak az irodában, otthon meleg harmóniába csöppenjek, minden meló-őrültségről elfeledkezve?
Sajnos túl jól ismerem azt az érzést, amikor az iskolai stresszes nap után a hazatéréstől még jobban kell félni. Mert nem tudni, anyának ma jobb lesz-e a kedve, vagy újra azzal a szörnyű világfájdalmas szájbiggyesztéssel az arcán lép be az ajtón, amitől azonnal görcsbe rándul a gyomrunk hugival. Fog-e apához szólni, együtt fog-e vacsorázni a család, vagy apa megint száműzve lesz a pincébe a békés barkácsoláshoz és dugisörökhöz. Csend lesz-e, vagy megint üvöltenek majd egymással. Apa vajon tud-e olyat mondani, ami anyát nem dühíti fel. Anya vajon be akar-e vonni minket is a balhéba, hogy védjük meg őt, vagy elvonulhatunk csendben a szobámba a békés, mindent túlkiabáló magnómhoz.
Ezt soha többé. Vagy nyugalom vár otthon, vagy az az otthon nem otthon.

Hugi Besztof rovat

- Na figyelj, itt vagyunk a Blahánál, hol van akkor a nagy Jeans Club?
- Hol álltatok meg pontosan?
- Hát itt valami áruház van, már leparkoltunk, gyalogosan vagyunk.
- OK, tudjátok merre van a Duna?
- Öööö... azt hiszem.
- Na akkor nézzetek abba az irányba a Rákóczi úton, és meg kell látnotok a hatalmas Jeans Club feliratot. Megvan??
- De most akkor hol???
- Hmmkphmm... mondom hogy látnotok kell már a Rákóczin, ha tényleg a Blahán vagytok...!
- Na jó, de jobbra vagy balra???
- Nemtudom hol vagytok!!!!
- Hát itt állunk egyenesen a kereszteződésben...
- Najó, keressétek tovább.

Gondolatrendőrség

A kettővel ezelőtti hasonlóságos-poszt apropóján meg kell mentsek a feledéstől még egy ilyen döbbenetes emléket a közelmúltból. Mostanság ugye marhaegyszerű dolgom van, ha nosztalgiázni akarok, és eszembe jut egy zene... elég ha eszembe jut az előadó, vagy a szám címe, sőt elég ha a dalból egy sor, bepötyögöm Gugliba lyrics szócska kíséretében, és máris kidobja, és bámm, hallgathatom is a youtube-on. Nem kell megvárni, míg legközelebb kitudjamikor leadja a VH1, vagy a rádió, sőt töltögetni sem kell már, mint mindenmást, ezt is azonnali hatállyal megkapom. Ha nosztalgiát akarsz, nesze, mánis itt van, elkényelmesedett, székregyógyult seggű úrnőm.
És mégis van, amikor nem egyszerű. Volt ez a szombat reggel, mikor épp takarítás (de biztosan nem kávézós tunyulás :-)) közben a VH1-on egy teljesen irreleváns feka klipről beugrott valami emlékfoszlány. Nagyonnagyon gyenge beugró kép volt, de épp elég ahhoz, hogy egész nap ne hagyjon nyugodni. Tudtam, hogy 90-es évek, hogy kábé 13-14 lehettem, és meg voltam őrülve azért a számért. De idestova 10 éve biztosan nem hallottam. A dallamát sem tudom, a címét, előadót főleg nem. A bevillanó kép csak annyi, hogy fekete előadó, kapucnival a fején, talán valami sikátorban áll, és az egész klip sötét, és félelmetes, még talán a fickó hangja el is van torzítva. Stílusra elképzelhető hogy techno vagy house.
El volt intézve a napom, gugliban 100-as toplistákat böngésztem órákig a 90-es évek minden egyes évéből, felhívtam hugit, aki sokszor szolgált meglepetéssel ilyesmikben, és utolsó előtti reménysugárként bíztam benne, h legalább a dallama beugrik neki, vagy a refrénből valamicske... de fülberöhögött, hogy ne vicceljek már, ennyi infóból?? No way.
És aztán hazajött a pasim. A többit úgyis kitaláljátok... elmondtam neki az összes kínkeservvel felidézett, és így is zéróhoz konvergáló emlékemet. Laptop felüt, youtube megnyit, és 2 mp gondolkodás után bepötyögi: Space Frog. Kész, végem van. :-D

Lumba GO!!

Itt tartunk 26 évesen. Én. Itt tartok. Olyan masszív lumbágót sikerült beszopcsiznom, hogy 3 napig teljesen magatehetetlen voltam. Najó, 99%-ig, vécére és pohár vízért még épp ki tudtam menni. Ezen kívül kizárólag fekvő állapotban tudtam olyan pózt találni, ahol kevésbé fájt, az állóhelyzet pedig csúfolva sem volt nevezhető állóhelyzetnek, minthogy 60 fokban görbülve tudtam csak kétlábon járni. Még el is sirattam magam otthon, amíg a Fül autószerelt a műhelyben, miután a reggelimet sem tudtam magamtól elkészíteni.
Azóta persze rendben vagyok, no para. Már amennyiben annak lehet mondani azt, akinek mostantól bármikor kiújulhat ez a nyavalyája. Ha picsamód mutogatom a téli hidegnek a derekam. Ha nehezebbet emelek. Ha magassarkút veszek fel. Ha továbbra is görnyedek az asztal fölött. Ha aerobic órán ugrálok, neadjisten futni kezdek (na ez a veszély azért nem fenyeget)...
Nagyon sok jótanácsot kaptam, és kezdek már berendezkedni egy kisebbfajta életmódváltásra, miután 10 fizikoterápiás kezelést végigcsináltam, egy hétig basáskodtam otthon, hurcoltattam magam orvoshoz, kezelésre, ápoltattam magam kencékkel, gyógyszerekkel, mindeközben a főzés-mosogatás és mindenmás is a páromra hárult.
Nos, a fitlabdát már megvettem, a pilates-helyet már kinéztem magamnak. Rendeltem lábtartót az irodába, pulcsit vagy sálat tekerek napközben is a derekam köré (és szemezgetek a Hippsyvel is). Kemény ágyon alszom 2 hete, nagyon jóízűen. Csak a laposcsizmámban járok. Komolyan foglalkoznom kell a problémával, hiszen néhány éven belül szülni akarok, és nemcsakhogy ki szeretném hordani gond nélkül a porontyomat, de ha véletlenül úgy hozná a szükség, kiskorában néha szeretném az ölemben ringatni is... vagy megemelni, mikor babakocsiba teszem... vagy a pelenkázóra... vagy a fürdőkádba... lányok, ti is vigyázzatok nagyon magatokra!

Look alikes

Említettem korábban, hogy milyen kéjes élvezetet találok abban, hogy sokszor meredek hasonlóságot látok emberek között. Kis túlzással mondhatnám, hogy mindenki hasonlít valakire, és azt én kapásból meg is mondom, kire. Nem állítom, hogy az általam kísérteties hasonlóságnak vélt jelenség szentírás, és más is meglátja a kövér óvónéniben Oroszlán Szonját :-), vagy a nyurga kollega vonásaiban Danny de Vito-t... most is túlzok persze, ennél sokkal szembetűnőbb tud lenni a meglátásom. De mint ahogy mondtam is, mások sosem az én szememmel néznek, és főleg nem azzal látnak, amiért persze jogos is a dühöm.
De eljött életem nagy fordulópontja!! Vagy inkább a párja :-) A meg nem értettség fakasztotta sokéves kálvária után el tudjátok képzelni hogy repesett a szívem, amikor a lámpánál vesztegelve, homlokráncolva mutattam egy magas szőke srácra, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy kire is hasonlít olyan nagyon. A Fül egy röpke pillantás után vágta rá: a Barátok köztben volt az a mellékszereplő, aki Mónikának udvarolt, és aztán valami sötét titok derült ki róla, és gyorsan ki is írták... és TÉNYLEG őrá hasonlított, ezt kerestem!! Visítottam a gyönyörtől :-))
Fordítva is működik, volt hogy ő nézett elgondolkodva egy fejfájástabletta reklámot, amiben egy enyhén bandzsa nő meséli, hogy neki épp ez a gyógyszer vált be. Megkérdezte tőlem, kire hasonlít a nő - azelőtt sosem néztem "olyan" szemmel azt a reklámot, de akkor csípőből rávágtam, hogy a Viváról Kisó lesz az. És nyertem.
Tegnap újra megkísértettem a sorsot. Van ez az ősrégi dal, amit reggel a rádióban hallottam, és napközben megnéztem youtube-on, mert emlékeztem, hogy nagyon vicces külseje és mozgása van a tisztelt énekes-előadóművésznek, mikor először láttam a klipet, egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem róla ezek miatt. De most, egy friss filmes élménynek köszönhetően az is belémhasított, hogy kire hasonlít:



Este együtt is megnéztük a Füllel, és feltettem a millió dolláros kérdést :-) Először nem akarta mondani, visszakérdezett, hogy naaa, hát kire? De nem engedtem, végül kibökte. Szerintem a Cooper ügynökre* hasonlít, mért maga szerint?
Azon nyomban lerohantam egy zsiráföleléssel :-)

*Cooper ügynök a Twin Peaks fő-fő FBI nyomozója, mostanában pedig inkább Orson a Született feleségekből. Vagy Tray a SATC-ből.