Slim edition

Költözködés

2009-07-29T14:31:00.002+03:00

Átköltöztettem magam meg az egész slim edition-t erre a címre.

Az építkezés alatt a blogolás zavartalanul üzemel. Csak most már máshol.

És végül: rabbi besztof

2009-07-22T12:39:00.003+03:00

"Volt egyszer egy fiatal lány, akit a környezete legjobb esetben is csupán hétköznapi külsejűnek tartott. Az apja már annak is örült volna, ha legalább két tevét kap érte. Egy nap eljött egy fiatalember, aki megkérte a lány kezét. Az apja elképedve hallgatta, amint a kérő tíz tevét kínált érte. A férfi ragaszkodott ahhoz, hogy kifizesse ezt a csillagászati összeget, annak ellenére, hogy az apa kevesebbel is beérte volna. A fiatal pár természetesen összeházasodott. Némi idő elteltével az apa meglátogatta a lányát és vejét. Bámulva látta, hogy a leánya sugárzott a szépségtől, sőt - egyenesen gyönyörű lett. Amikor az apa szóba hozta ezt a változást, a nő így magyarázta: "Nézd apám, éveken keresztül azt hallottam tőled, hogy nem vagyok csinos. Elhittem, és olyanná is váltam. A férjem azonban mást beszélt nekem. Úgy gondolta, hogy gyönyörű vagyok, és kész volt kifejezni is ezt. Azt mondta, hogy az ő becslése szerint én egy 'tíztevés' lány vagyok. És neki köszönhetően, valóban 'tíz-tevés' lánnyá is váltam."*

"A legfontosabb, amit a szülők a gyermekeiknek adhatnak, a stabil házasság. Amikor a gyerek ránéz Apura és Anyura, és látja, hogy mennyire boldoggá teszik egymást, reménység támad benne arra, hogy egy nap ő is boldog házasember lesz. Ezáltal a gyermek jót vár az élettől, ahelyett, hogy félne a felnőtté válástól. "

megj: Természetesen azonnal megkérdeztem a Fült, hogy értem hány tevét adna. Azt mondta, az összeset. Kár, hogy annyi nincs :-))))

Vitáim a rabbival 2. - a házasságról

2009-07-22T11:27:00.001+03:00

Tulajdonképp az előző posztból is kiderülhetett, hogy erősen házasságtérítő szándékkal íródott ez a bizonyos "szex"-könyv. A szex is természetesen házaséleti vonatkozásban jelenik meg, tulajdonképp leplezetlenül tálalva az ellenérzést a házasság előtti, vagy melletti szexről. Ami érdekesebb, hogy ezt mégis szimpatikusan tálalja a rabbi, majdnem mindenhol olyan észérvekkel támasztja alá véleményét, vagyis hogy a nemkóser szex tulajdonképp miért is nem jó neked hosszú távon, hogy javarészt nem tudod "Ez mekkora marhaság!" - felkiáltással eldobni a könyvet. Felvázolnám idézetekkel megspékelve a rabbi három fő érvelési irányvonalát a házasság mellett:

1. Kezdeném egy olyan ősi állásponttal, amit a rabbi is idéz - Majmonidésztől: "a Mindenható azért rendelte el, hogy az emberek nyilvánosság előtt kössenek házasságot, mert ezáltal a minimumra lehet csökkenteni az embereknek az egymás teste iránti versengésből fakadó feszültségeket. (...) Annak érdekében, hogy az emberek békében élhessenek, szükség volt egy olyan intézményre, amely világosan megkülönböztette azokat az embereket, akik már foglaltak, és emiatt kiszálltak a versenyből."
Elgondolkodtató. Ennek a továbbfejlesztése a második irányvonal:

2. "Amikor egy férfi jegygyűrűt visel, ezzel nemcsak arról ad jelzést a külső világnak, hogy szeret valakit, hanem arról is, hogy büszke erre az elkötelezett kapcsolatra. Olyan büszke, hgoy kész mindennap egyértelműen a világ tudomására hozni hovatartozását. (...) ez a jel mindenki számára világossá teszi, milyen sokat jelentenek egymás számára. (...)
Száz emberből száz mást fog érteni azon, hogy mit jelent az elkötelezettség két együtt élő ember számára, amikor meghallják azt, hogy csak egy kapcsolatról van szó. (...) Amikor két ember együtt él, fel lehet tenni a kérdést, vajon komoly-e az a kapcsolat? De ugyanezt nevetséges lenne megkérdezni egy házaspártól. Nekik nem kell elmagyarázniuk az embereknek, hogy "nézd, együtt élünk, szeretem őt, ő az enyém, együtt alszunk, közös pénzből élünk."
Bevallom, hogy ezen a ponton már felszökött az adrenalinszintem, ez éppen az az érvelés, ami ellen mindig is tiltakoztam, gondolom egyértelmű, hogy miért épp a fenti szavakat vastagítottam enyhe ingerültséggel. Nem a külső világnak élem meg a kapcsolatomat, nem másoknak szeretném bizonyítani a szerelmemet és elkötelezettségemet, tulajdonképpen hidegen hagy, ha a szomszédok, meg a családom is azt gondolja, hogy mi csak "összeálltunk, mint a lovak", mert egyedül az a fontos, hogy a párom előtt ne legyen kétséges, hogy mit érzek, neki betonszilárdsággal tudnia kell, hogy az övé vagyok. Így hát miért is kellene nekem magyarázkodnom bármiért is, mikor nem az a célom, hogy mások tisztában legyenek a szándékainkkal?
Az indulatomat csak fokozta a Kóser vágyak című fejezetben, amikor arról számolt be, hogy egy diákja panasszal fordult hozzá, mert egy úgynevezett barátja éveken keresztül "megpróbálta lenyúlni" az ő barátnőjét. Mire a rabbi felteszi a kérdést: "De hát bűn volt ez? Vajon az, ha valaki megpróbálja felcsípni egy másik ember barátnőjét, ugyanolyan súlyos dolog, mintha valakinek a feleségét próbálja meg elcsábítani?" Nos, itt már bele is firkáltam a könyvbe, elismerem :-). Amíg a rabbink itt is a házasság szentségét és súlyát próbálja hangsúlyozni, mintha nem látná meg azt, hogy a panaszkodó diák nem a kapcsolatát akarta minősíteni, hanem a barátságát az említett fiúval. Mintha a rabbi felmentené az alól a csábító szándékú "barátot", hogy szándékosan vagy nem gondolkodva akart fájdalmat okozni, és ezzel súlyos törést okozott a barátságukban.
Ezzel tulajdonképp nem kevesebbet állít a rabbi, mint hogy mély érzelmek nem jöhetnek létre házasságon kívül. Ha nem vetted még el a nőt, akkor ne csodálkozz, hogy mások rá akarják tenni a kezüket. Még nem jelölted meg egy gyűrűvel a külvilág felé, hogy a nő már kiszállt a versenyből, így nem is jogos a haragod a barátodra, amiért csorgatja utána a nyálát.
Na de most megnyugszunk egy percre, mielőtt elolvassuk a harmadik idézetet, hogy ráncok nélküli homlokkal és töretlen, elfogulatlan optimizmussal fogadjuk be a megváltást :-)

3. " Az ismétlődő csalódások és szakítások miatt gyakorta érzett éles fájdalom férfiakban és nőkben egyaránt azzal jár, hogy kiolt egy fontos részt a szívünkből. A múltbeli szexuális tapasztalatokból megkeményedve kerülünk kis, pedig épp ezeknek kellene érzelmeinket és az emlékeinket lággyá és könnyen megközelíthetővé formálniuk. (...) túl sok fájdalmat éltünk át ahhoz, hogy bárkiben túlságosan meg tudnánk bízni (...) ez a válások gyakoriságára magyarázatot adó legfontosabb ok. A házaspárok kezdettől fogva nem törekszenek a szoros egységre. <===> A házasságkötéshez szükség van arra, hogy egy fejesugrással belevessük magunkat. Meglátsz valakit, majd miután megismered az illető személyiségének legfontosabb vonásait, akkor beleugrasz a házasságba. Nincs arra soha garancia, hogy boldog leszel, és arra sem, hogy a kapcsolat tartós marad. Mégis, ha egyszer rábíztad valakire a szíved, fejest ugrasz a házasságba, és hagyod, hogy az sodorjon téged. A remény fontosabb lesz számodra a túlélési ösztönnél. Ez emberi mivoltunk lényege. A házasság annak kifejeződése, hogy a társ iránti szeretetünk felülemelkedik a tökéletesség utáni vágyunkon. Azok az emberek, akik megházasodnak, és boldogan élnek együtt, igazi optimisták, akik hisznek abban, hogy a szerelem valahogy mindent legyőz. "
Ehhez nem is szeretnék hozzáfűzni csak annyit, hogy ezzel megvett kilóra engem a rabbi, ez pontosan az a háttér, amit kerestem, csak eddig nem fogalmazta meg nekem így senki. És főleg nem volt előttem olyan reményt keltő boldog házaspár, aki példázta volna, hogy ezt így is lehet.
Van, akit az első két megközelítés győz meg, engem ha meg lehet győzni, akkor csakis ezzel.

Vitáim a rabbival 1. - a szexuális partnerek számáról

2009-07-22T10:57:00.006+03:00

"Gyakran gondoltam arra, hogy amikor megismerkedek majd álmaim asszonyával, mindkettőnknek szerencsés lenne, ha részleges emlékezetkiesésen mennénk keresztül. (...) akkor ki tudnánk törölni valamennyi régi szeretőnk emlékét az agyunkból, és kizárólag egyetlen nőt tudnánk szeretni. A teljes intimitásra való képességünket nem szennyezné be a múlt."

Nagyon érdekes, és gondolatébresztő megközelítésben vázolja fel a magánélet szinte minden oldalát Boteach rabbi az úgynevezett Szex-könyvében, amiről az előzőekben utalást tettem.
Nos, sokkal kevésbé szól magáról a szexről, a szex mechanikájáról és prímán hasznosítható praktikákról, mint inkább arról, hogy miért jó nekünk, ha megházasodunk, és főleg miért jó ha életünkben egyetlen partnert fogyasztunk el. És bár az utóbbival hevesen tudok vitatkozni, megdöbbentő módon el is gondolkodtatott egy bizonyos érvelésével - összefoglalva röviden: a szex a többedik partnernél elveszti azt a varázsát, misztikumát, amit az első aktus előtt/során tapasztaltál. A második/nyolcadik partnernél már nem tudod úgy megélni a csodát, akaratlanul is objektíven szemléled a partnered teljesítményét, akaratlanul is össze kell hasonlítanod a már megtapasztalt élményeiddel, amit persze szörnyű kimondani, de teljesen logikus.
Az első az mindig első marad, a maga izgalmával, rácsodálkozásával. Az elsővel megvan az esélyed arra, hogy vertikálisan fejlődjetek, egyre mélyebben ismerjétek meg a másik testét, és az intimitásnak olyan fokát tudjátok elérni, amit sokadik pároddal már nagyobb kihívás lesz. Tudom, hogy nem lehetetlen, de ki ne tapasztalta volna meg, hogy az a feltétlen imádat és szerelem, amit az elsővel érzel, az megismételhetetlen. Az első csalódás után mennyivel nehezebb vakon bízni, mennyivel nehezebb odaadni magad teljes egészében, de mégis valahol számomra ez azt jelenti, hogy ez kell a felnőtté váláshoz, a tapasztalás kell ahhoz, hogy kinőjünk a buta naivitásból. Kellenek a sebek ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni a többedik kapcsolatunkban mindazt, amik az előzőekből annyira hiányoztak. Én úgy érzem, hogy az érett és felnőtt szerelemhez éppen az kell, hogy ne feltétel nélkül ugorjunk bele. Hogy ne csak a szívünket adjuk oda, ne csak érezzük, hogy ez az igazi, hanem ésszel is fogjuk fel, mekkora kincset találtunk. És azt hiszem onnantól fogva a legmélyebb hálószobai intimitást sem nehéz elérni.

Édes kis semmiség

2009-07-15T10:29:00.003+03:00

Szereztem egy könyvet, amit már évekkel ezelőtt terveztem megvenni, izgalmas szexuális tanácsokat remélve a tartalmától. Na nem kifejezetten arról szól, mint amire számítottam, de ez most nem is érdekes. A borítóján tízcentis betűkkel virít, hogy Kóser SZEX (hallod, ajuka? :-)). Sokkal provokatívabbat nem is tudtam volna találni.
Mivel a vonatúton terveztem olvasgatni, muterrel a vasútállomáson lázasan törtük a fejünket, hogy mégis hogy kellene diszkretizálni a dolgot. Valami ruhafélével takargassam? Vagy fal felé fordulva rejtegessem könyvem szégyentelen külsejét? Szerezzünk rá másik könyvborítót? Ha levesszük róla külső borítóját ugyanis, az túl egyszerű lenne egyrészt, másrészt semmit nem érünk vele, mert a keményborítón is ugyanakkora betűkkel szerepel a cím.
Aztán jött muter világmegváltó ötlete: a papírborítót egyszerűen fordítsuk ki, és immár üres fehér borítóval mégiscsak sokkal szolidabban olvasgathattam a szexről nyilvános helyen. Felszállok a vonatra, lehuppanok a duplaülés rejtekébe (hálisten nem ilyen négyesblokkot osztottak), egyelőre nem ül mellettem senki. Majd az első megállóban felszáll, és helyet foglal mellettem a következő 2 órára útitársam... fehér bottal.

2009-07-10T10:03:00.002+03:00

Mi az, hogy rosszindulatú daganat? És mi az, hogy jóindulatú? Az utóbbinak is van indulata? Csupa jóindulatból keletkezett, csupa jóindulatból okoz fájdalmat, daganatot, cisztát, panaszokat?

És a rosszindulatú miért sújt? Miért bukkan fel olyan helyen, ahol semmi keresnivalója? Ahol kettévágja egy család életét? Mi okozza? A szmogért büntet? Vagy a stresszért? A százforintos, műrózsaszín szénsavas üdítőitalokért? A mesterséges aromák és színezékek miatt? Vagy a túlontúl boldog és kiegyensúlyozott élet az oka?

Horvátország - messzebb, mint gondolnád...

2009-07-08T09:20:00.002+03:00

Ma lenne az utolsó hajón töltött napunk, ami után még várna egy-két városnézős, szárazföldi nap is. Ehelyett az irodában ülök mától. Egy nem túl vidám esemény jött közbe, úgyhogy itthon nyaraltunk kettesben. Az első pár nap furcsa melankóliája után azért magunkhoz tértünk, és megtanultunk szívből örülni ennek a pihenésnek is.
A pihenésnek, az új otthonunknak, ahol a nagy napsütésben ki tudtunk ülni az udvari napozóágyainkra rejtvényt fejteni. Vagy délutánonként az agárdi nap melegének, és a Velencei tó langymeleg vizének, ahogy a huszonéves jugoszláv gumicsónakról belelógattam a kezem, miközben húzattam magam. Vagy a leányfalui strandon a frissensült hekknek, és az igazi, nem előrecsomagolt gofrinak, nutellával és sok tejszínhabbal. És a görögdinnyének, a kisdobozos málnának, az esti vörösborozós filmnézéseknek, és a nagy biciklitúrának Szentendréig.
Talán még idén eljutunk a horvátokhoz is, de addig is fel kellett töltsem az elemeket, ha így, akkor így.

Moonwalk memorial

2009-06-26T10:18:00.004+03:00

Nagyot vesztettünk megint, a king of pop belépett az öröklétű popistenek közé egy egyelőre még rejtélyes szívleállással.
Mit köszönhetek neki?

Zsenge tinédzser éveim zenei alapját.

Egy füzetnyi precízen beragasztgatott újságkivágást a kezdeti Jackson 5 ennivaló fekete ugribugri kisfiújától a falfehér arcú, aranyszín zubbonyos vasalt hollófekete hajú ikonig, aki olyan utánozhatatlanul jackosan nyúlt gyűszűs ujjaival a lába közé minden nyolcadik ütemben.

Több tucatnyi sebtiben elkapott videoklipet, köztük Bill Clinton beavatási ceremóniáján a Heal the World performanszt.

Egy lengyelpiacos History kazetta hamisítványt.

A Billie Jean-basszt

Izzadós rémálmokat a Thriller klippel való első találkozás után.

Kiábrándulást a halkszavú gyermeteg MJ-t interjún látva, mélyen megdöbbenve a kontraszton a rengeteg koncertfelvétel és videók által sugárzott szuggesztív energiabombája, erőteljes férfiassága után.

És természetesen szánalommal vegyes érzéseket az utóbbi évek beteges, eltorzult arcú árnyék-Jackója iránt.

Michael Jackson (1958-2009)
R.I.P.

2009-06-22T11:41:00.002+03:00

A több ízben emlegetett raktáros kollega fél 11-kor beslattyog a konyhába a mai negyedik kávéjáért. Ott találja a tiszteletre méltó gazdasági vezetőnőnket reggeli közben - minden szót hallok az asztalomtól:
RK (tőle megszokott harsány jókedvvel): - Heeelló!
GV (tőle megszokott kimért eleganciával): - Szia.
RK: - Helyzet?
GV (apró félrenyelés odaképzelendő): - Nincs semmi különös.
RK: - Séród az új, nem?

Ehh...

Reggeli jelentés

2009-06-22T09:33:00.002+03:00

7:52-kor léptem ki az új házikónk bejárati ajtaján, és 8:09-kor szálltam le a buszról az irodánál. A két időpont között elköszöntem még egyszer a pasimtól az ablakon bekukucskálva, elbúcsúzkodtam a boldogságtól remegő és farokcsóválva hozzámtörleszkedő kutyától, végigbandukoltam a takaros kis házaktól és fáktól övezett utcán, egy beláthatatlan kanyarban egy másik nővel való majdnem-ütközés után kölcsönösen kinevettük egymást és magunkat, mélyeket szippantottam a levegőből, amiben nyoma sem volt csatornabűznek vagy kutyapisi illatnak, várakoztam kettő percet a megállóban, majd alighogy felszálltam a buszra, már szállhattam is le róla, összesen három (nem tíz) megállónyira kell összezárva lennem a potenciálisan kellemetlen testszagú emberekkel. Sőt még annyira sem, mert ahogy kisüt a nap, biciklire pattanok, és a 17 perces szintidőt letornázom 6 percre. Ezt nevezem minőségi fejlődésnek.

Álmodd hogy vakít a fény...

2009-06-19T09:58:00.003+03:00

Már csak tizenegyet kell aludni, és indul a cruisin' cruisin' az adriai tenger nagyonkék vizén, és indul a party a hajóparty, egy teljes hétig ringatózás, hajóról ugrálás, búvárkodós halsasolás, úszkálás szigetről szigetre, és rengeteg pihenés, napozás ezen itt:

Épp ideje is lesz, már épp kezd elegem lenni a munkaszimulátor szerepből, ezerszer fárasztóbb színlelni hogy hasznosat csinálsz, és profitot hozol a cégnek, mint ha valóban dolgozol. Ilyen uborkaszezonban viszont, mikor kint visítva perzsel a nap, és lustán susorognak a fák, nincs nagyobb büntetés az irodában poshadásnál...
De már csak tizenegy nap!!

Alien vs. Predator

2009-06-18T11:40:00.003+03:00

Tehát itt van ez a boldogságos esemény, a költözés, ami mellett azért döntöttünk, mert bár ideiglenesen leszünk ott néhány évre, szinte kizárólag előnyei vannak. Nyugalmunk lesz, kevesebb szmog, több fa, több együttlét, jóval nagyobb biztonság, nulla kutyakaka az utcákon, a ház előtt, nyári reggeli és kávézás az udvaron, miközben kutyák sündörögnek körbe, hétvégén napozás és olvasás a saját udvarunkon. Mindeközben nem mellékes, hogy a lakásomból pénz folyik be, és közös gyűjtögetéssel hamarosan beruházhatunk majd közös fészekrakásba egy másik nyugodt helyen, ami valóban a miénk lesz. Ez az egyik oldal, a napos oldal.
A hátránya? Hogy cirka 10 négyzetméterrel kevesebből gazdálkodhatunk az új otthonunkban, amely még így is bőven elég lesz kettőnknek, sőt alkalmasint vendégeimnek is.
A nagyobb hátrány, hogy anyámmal az eddigieknél is jobban elmérgesedett a viszony a döntésemnek köszönhetően. Épp ezért május eleje óta nem mentem haza, őt nem tudtuk rávenni, hogy felfáradjon meglátogatni - most olyat teszek, amit nem szoktam, bemásolom a libarátnőimnek frissiben írt beszámolómat arról a májusi hétvégémről, mert mementót kell állítanom róla - emlékeznem kell, hogy SOHA ne válhassak ilyenné:

Huhh én túlvagyok az utóbbi évek legpokolibb hétvégéjén - természetesen a családomnak köszönhetően. Anya a teljes arzenált bevetette, kiabált, rágalmazott, bőgött, fenyegetett, zsarolt. Hogy eltérítsen a költözési szándékomtól, amiben az ő üres és nevetséges érvei természetesen nem tudnak megingatni, fogalmam sincs mit képzelt. Tudniillik hogy tudok 1 év után így megbízni egy pasiban, és bármi kiderülhet róla (az indítás volt a legviccesebb, az Enough! - Jennifer Lopezes filmről jutott eszébe a pasim, hogy látod-látod, évek múltán is kiderülhet a pasiról, akiben megbíztál, hogy egy rohadék bűnöző :-))))), és hogy tudom a kuporgatott pénzükből vett lakást otthagyni stb-stb. Szombat este kezdtünk, és hajnal fél3-kor fejeztük be, hát eléggé megviselt - anya előtt még úgy-ahogy tartottam magam, és visszapattintottam a f**ságait, meg visszaugattam nem túl szép hangnemben, de mikor 11 körül felhívott, neki fél órán keresztül bőgtem...

És hát ugye nem is ezért mentem haza, hanem mert 50 éves szülinapja volt a muternak, tesóm szervezett meglepi családi éttermi programot, tortát rendelt, én ajándékot vittem. Természetesen ezt is elbaszta. Reggel már elkezdett sütni-főzni (világfájdalmas arccal persze, még mindig az éjszakai ugatás hatása alatt), tesóm meg mindenképp le akarta állítani, de a végén csak ki kellett böknie, hogy azért ne főzz anyám, mert étteremben eszünk. Micsodaaa? Ki ne találjátok, dehogy megyek étterembe, nem fogok jópofizni, meg színészkedni, szó sem lehet róla. Nemnemnem és nem. Majd lesztek ti is 50 évesek, majd megtudjátok, milyen is az.

Szóval kézzel-lábbal tiltakozott, tesóm szegény könyörgött, megalázkodott, hogy mégiscsak bólintson már rá, léccilécci hadd szerezzünk már örömöt, ott lesz az egész család, mamáék is. Hajthatatlan volt, és már én is azt mondtam tesónak, hogy jobb is ha nem megyünk, tényleg mi jó sülne ki belőle. És abban a pillanatban h tesóm bement a szobába a telefonhoz, és tárcsázta az éttermet h lemondja, belibbent utána a muter, és kegyesen lerakatta vele a telefont, mondván najó egyefene, elvihettek étterembe. Na nekem ez volt az utolsó csepp, teljesen kiborultam, mondtam hogy átmegyek mamáékhoz, hogy lássam őket (és megkaphassam mamától is a fejmosásomat költözés témájában), aztán meg menjetek étterembe, de nélkülem, én nem szállok be anya szemét kis játékába, én nem tudok csak így váltani egyik percről a másikra, és felszabadultan szülinapot ünnepelni, miután mindkettőnket megalázott, leszarta hogy csak neki szervezkedünk hetek óta, aztán örülnöm kellene, hogy mégis hajlandó beadni a derekát...

Aztán már ő (anya) kérlelt engem, hogy légyszíves ne csináld, most már gyere az étterembe, de nekem minden sejtem tiltakozott ellene. A vége az lett, hogy mégis otthon maradtunk, és mégis ő főzött a szülinapján, épp amitől meg akartuk kímélni. Hát nem volt vmi jó a hangulat, de mivel utálok haraggal eljönni, még odaadtam az ajándékot, és akkor megölelgetett, meg kivitt az állomásra, és búcsúzóul bocsánatot kért. Ezt is megértük, basszus. De nekem nem a bocsánat kéne, hanem a cirkuszmentes családi hétvége...

Gólyamadár

2009-06-16T15:13:00.003+03:00

Nagyon sok írnivalóm lenne, ezer témában. Többször is megfordult velem-körülöttem a világ mostanában, főleg pozitív irányba pörgött-forgott. A legfrissebb, legtöbb gondolatot és energiát foglaló esemény, hogy újra dobozolok a héten.
Épp tegnap csodálkoztam rá a libatársaim előtt, hogy ez immár a tizedik... Én, aki mindig nehezen élem meg a változásokat, a kizökkenést a jól bejáratott rutinból, már tizedjére költöztetem át az életemet dobozokban. Részint megörökölhettem a költözőgént, anyuék 18 éves koromig négyszer pakoltak át minket, igaz ugyanazon város különböző pontjaira. Aztán jött a koli, jött egy pasi, mentem a "hüllőangolokhoz" (talán egy következő poszt témája? szavam ne feledjem...), jöttem vissza, kapcsolati menekültkéntbecuccoltam hetekre barátnőkhöz, akkor még uszkve egy nagy hátizsákkal, egy gurulóssal, meg néhány szatyorral. Csak az a néhány pakk voltam akkor még. Aztán jött egy nagyon lepukkant pesti albérlet büszkén igénytelen (wc-kefét sosem használó) fiúkkal, mosatlanhegyekkel, fanszőrzettel telirakott káddal, és emeletes ággyal, amin egy nagyon barátságtalan lánnyal osztoztam.
Majd szép és izgalmas másfél év egy sokkal kevésbé igénytelen albérletben, szívemnek sokkal kedvesebb lakótársakkal, és templomhoz hasonlatos belmagassággal.
Innen már sajátba dobbantottam végre, de szép is volt, szerettem, szeretem. De most itt az idő innen is továbbállni, a madárcsicsergős, fasusogós, páros nyugalomba. Ma begyűjtöm a dobozokat, mert a három, ruhákkal és néhány könyvvel tömött táska ez alatt a három év alatt feldúsult egy egész háztartásra, még több ruhával, sok könyvvel, edényekkel, kanapéval, pohárkészletekkel, számlatengerrel. Az a három táska már rég nem elég a ruhákra sem. A kislakás megmarad, én viszont megyek máshová, ahol idővel megteremtjük a feltételeket egy még örömtelibb dobozoláshoz. Még az is lehet, hogy az utolsóhoz.

Kultúrósodás

2009-04-28T11:31:00.005+03:00

Rájöttem, hol van elbaszarintva ez a kultúracsepegtetés az ifjú nemzedékbe prodzsekt, mert ezen ütköztettük az ütős érveinket otthon nem is olyan rég. Fülesnek el kellett magyaráznom, hogy miért is rossz ez így, és miért nem elég a rövidített kötelezőket olvasni, miért kell megismertetni azokkal is az olvasást, és igen, még Jókai terjengősségét is, akik eleve egyszerűen nem élvezik az olvasást. Hogy hol is itt a bibi. A sorrendnél keresném. Ott hogy például az irodalomoktatást elkezdik az ókori nagyoknál, az alfák alfájánál, Homérosz papánál, meg Vergiliusnál, meg Danténél. Mert menjünk csak sorjában, rend a lelke mindennek, nem ám rögtön durrbele olyat olvastok, amit fel is tudtok fogni, még csak az kéne!! Olvassátok ritmusra a hexametereket meg a jambikus pentametereket, te nagyonhülye, az nem két rövid egy hosszúúúú, tanuld már meg eccersmindenkorra, hát így sosem fogod élvezni az igazi művészetet!

Vagy nézzük például a Tüskevárat, a legszórakoztatóbb ifjúsági lányregényt. Nézd ezeket a csodás leírásokat, a nádast, a rekkenő hőséget meg az iszapot, meg a bölcs vénembert, hát mi az istent olvasnál nyolcévesen, ha nem ezt? Talán a Lassie-t? Vagy A két Lottit? Van abban iszap? Vagy politikai utalások és részletes korrajz, és metamorfózis, félszemű törökök, háború, vagy kozmikus magány? Naugyehogy. Tessék, itt egy Egri csillagok, meg egy Robinson Crusoe, oszd be nyárra. Minden fejezetről olvasónaplót kérek és irodalmi elemzést. Mér, azt gondoltad, hogy csak úgy ukkmukkfukkra elolvasod, te gyengeelméjű? Azt hitted erről szól az olvasás?!

Elszomorítasz.

Vagy amikor tízéves korodban az iskola kollektíve kibérel egy mozit, és mondjuk március idusán ünneplőben megnézetik veled az István a királyt. Vagy épp velem, hogy konkretizáljuk az esetet. Soha nem hallottam róla, rockopera, mi az? Az egész áltisi annyira fog emlékezni belőle, hogy lányok és fiúk színes gatyákban/szoknyákban és pólókban hajladoznak és futkároznak jobbra-balra a sötét hegyoldalban, közben mást sem tudnak, csak énekelni. Halálos unalmunkban végigviháncoljuk és röhögcséljük az egészet, fellélegezve jövünk ki erről a förmedvényről, amiben semmi vicces, semmi érdekes nem volt. És tudatosan vagy tudat alatt, de elhatározzuk, ebből sohatöbbet nem kérünk.

A szerencsésebbek, mint én, később (értsd: 10! évvel később), érettebb fejjel véletlenül belebotlanak egy dupla CD-be, István, a király címmel, és csakazértis alapon beteszik a lejátszóba. Aztán rájönnek, hogy te jó ég, ez zseniális!

A szerencsésebbek, mint én, akik már a Tüskevár előtt izgalmas, korukhoz illő könyvekbe is beletemetkeztek, és az Egri csillagjuk mellett szerepel legalább tíz hobbiból kölcsönzött nyári olvasmány is, azok nem gyűlölik meg kisiskolás korban az olvasást egészében.

De a mai gyerekeknek nincs sok szerencséjük, az internettel, a dvd-áradattal, az X-boxszal (meg azzal, hogy a Google kötelező olvasmány címszóra hetedikként Hannah Montanát emleget...). És főként az elbaltázott magyar irodalom tanrenddel.

Plusmarkot oktatásügyi miniszternek. :-)

Egy nehéz reggel

2009-04-08T15:46:00.003+03:00

- Kedves nézőink, a forradalom kellős közepéről jelentkezünk! Itt van velünk a felkelés vezetője, Plus Mark. Szóljon néhány szót az eseményről!
- Nem bírok felkelni...

Kulcsszó

2009-04-03T11:14:00.003+03:00

Főként mióta a dadusos műsort nézem, ahol a dadaszolgálatot hívják hogy megfegyelmezzék az ördögrossz kölyköket, nagyon sok tanulságot vonok le a jövőre vonatkozóan, és egyre több felismerés ér a szüleimet illetően. Nem túl kellemes felismerések persze. A műsor univerzális kulcsszava a tisztelet. Alapvető dolog, amit nem a felmenőimtől tanultam... nem tanította meg anyám, hogy milyen amikor a feleség tiszteli a férjét, és felnéz rá, és nem rajta tölti ki a máshonnan felszedett feszültségét, de ezt apámtól sem tanulhattam el, nem maradt adósa sosem. Engem sem tiszteltek meg következetes nevelési elvekkel, mindennapos volt a "mer azt mondtam", meg az "amíg az én kenyeremet...." típusú büntetésmagyarázat. Nem volt tiszteletben tartva az első (a második, harmadik...) szerelmem, az érzéseim, a hobbijaim, egyáltalán bármi, amiről anya úgy gondolta, rovására megy valaminek, amiről ő önkényesen úgy döntött, fontosabb mindennél. A buli, az olvasás, a filmek, a barátok, a zene, amik neki sosem jelentettek sokat. Lázadnom, veszekednem, sírnom és könyörögnöm kellett értük. Néha kemény feltételekhez kötve megkaphattam, néha csak azért kaptam vissza az éjjel takaró alatt zseblámpával olvasott kölcsönkönyvemet, hogy visszavigyem a tulajdonosának - anélkül, hogy az utolsó fejezeteket elolvashattam volna. Vagy akkor kaphattam vissza az útlevelemet, amivel másnap nyaralni mentem volna, ha előtte elvonatozok az egyetemre, és befizetem a kolidíjamat (amit már rábíztam a szobatársamra, de anyámnak ez nem volt elég megnyugtató - így megfosztott az útlevelemtől).
Kinőttem a kamasz lázadáskorból, de még most sem értek semmit. Fogalmazzunk úgy, őt nem értem, de ő még kevésbé ért engem, és azt, hogyan lettem az ő véréből ilyen amilyen. Ilyen más, mint ő (nagyon sok munkámba került, az biztos). Felnőttként is úgy beszélek (értsd: úgy kiabálok) vele, ahogy ő tette és teszi még ma is. Amikor elbúcsúzunk egy otthoni hétvége után, ezek miatt mindig elszorul a szívem, hogyan tudok ilyen hangnemben beszélni a saját anyukámmal, akit mindezek ellenére szeretek. De a tiszteletet hogyan várhatja el, ha nem mutatta meg nekem, és még most is kéretlenül felülbírálja és számon kéri a döntéseimet, és hogy a barátaimmal meg a párommal milyen szépen beszélek...

Kihagyhatatlan :-))

2009-03-27T09:58:00.000+02:00

Nem biztos, hogy a pozitív hozzáállás minden problémádat megoldja, de elég embert bosszant ahhoz, hogy érdemes legyen kipróbálni!

Combino életkép - komment nélkül

2009-03-19T13:00:00.003+02:00

Kalapos öregúr férje kíséretében kalapos néni próbálja az ülőhelyétől az ajtóhoz küzdeni magát a délutáni tömegben. Közben egy nagydarab szőke nő a nénit majd' fellökve rabol rá a megüresedett helyekre a tinédzser lányával együtt. A lány valamit élesen odaszól a mamának, erre figyelek fel először. A kalapos párocska immár az ülés mellett állva várja, hogy leszállhasson, mire megüti a fülem a szőke nő nem gyenge orgánuma:
- Miért csóválja a fejét? Valami probléma van?!
A néni próbálja elengedni a füle mellett, hátha ennyivel megúszhatja meggondolatlan (!) mozdulatát.
- Na mondja már, mért csóválja?!
- Nem csóváltam én...
- Dehogynem, mi a baja, mondja csak!
A néni nagyon le akarja zárni, de kicsit ingerült is lesz: - Hadd csóváljam már, amihez kedvem van!
- Csóválja maga a férjének a micsodáját...!
Itt a bácsi is közbelép:
- Na vigyázzon a szájára legyen szíves! Kicsit túl izmos... (asszem ezt a szót használta)
- Mivan, mért vigyázzak?! Te mosd ki a szádat, te szemét, te!
- Ne tegezzen, hogy jön ahhoz...
(mivel a bácsi hangereje töredéke volt a nőének, nem értettem a folytatást, de valami lábvizet emlegetett, gondolom szájmosással összefüggésben)
- Milyen lábvíz?!!! Hát a kurva anyádat, te szemétláda!
Közben a villamos megáll, a néni és bácsi elkezdenek kifelé sodródni, de a nő még nagyobb hangon üvölti még utánuk: - A zsidó kurva anyádat! Büdös zsidók, menjetek Auschwitzba!
Majd miután leszálltak, elégedetten, és magát peckesen kihúzva bemelegített ülőhelyén magyarázza a tini lányának, hogy ő szépen viselkedett, csak meg akarta kérdezni a nénit, hogy nem-e lökte meg véletlenül a táskájával, mert látta hogy csóválta a fejét. De méghogy lábvíz...!!
Tanulj tőlem, kislányom, így kell szépen viselkedni.

Emailcsata egy sünihez

2009-03-18T13:44:00.005+02:00

Gina: nesztek! :-) ez egy tündérmackóóóóó!

+mark: szerintem meg egy szörnypatkány

Ribb: Ez ragyásabb mint én pedig az már nagy szám!:-) nem tűnik valami vidám süninek :-(

Ribb: Ha te is ien ragyás lennél te sem lennél szép látvány! Ez egy szomorú kis pucér süni, nem szörnypatkány!

+mark: Mondjuk én így sem vagyok szép látvány. De ennek még a bőre is lerohadóban van, szegénykém…

Gina: szerintem élete végéig mindenki a tenyerén fogja hordozni, pont a hibái miatt.
tehát a világ legboldogabb sünije lesz :-)

Ribb: Én elvinném sünipicológushoz h magyarázza előbb el neki h ő így szép és ne hallgasson a többi tüskés kis barátjára akik valószínűleg jól körberöhögik meg kiközösítik az iskolából.

+mark: Főleg hogy még pucér is :) Nem lehet könnyű beilleszkedni, egy sünicsernus kell ide:
Ronda vagy, pucér vagy és rohadsz, de vállald be!! Hogy lehetsz ilyen gyenge ssszar, hol
a hitelesség!!! :-))

Ribb: És természetesen minden hibádról te tehetsz!

+mark: :-DDDD Mér, azt gondoltad, h ezt is ráfoghatod a nyuszira, te nyomorék?! J)))

Gyerekszáj

2009-03-16T15:45:00.001+02:00

Isten! Az rendben van, hogy több vallást teremtettél, de nem zavarodsz néha össze?

Pilates

2009-02-27T11:57:00.004+02:00

Azok a tudatlanok, akik azt gondolják, hogy a pilates egy szivacson fetrengős lábemelgetős, kézlegyezgetős nagymamatorna légzőgyakorlatokkal, azok a kedvemért menjenek el egyetlen ilyen órára, és utána számoljon be az élményeiről. A beszélőizmai lesznek úgyis az egyetlenek, amit másnap majd használni tud :-))

Nahh. Ami engem illet, az első pilates-óra legnagyobb sokkja az volt, hogy akkut fejfájást kaptam a koncentrálástól, mert annyi mindent kellett összehangolni, és annyira jól akartam csinálni. Így is nagyon messze járok még a megoldástól, mert szerencsétlen hasizmom nem engedelmeskedik nekem, képtelen vagyok végig észben tartani, hogy húúúúzd be azt a köldököt, miközben a homlokod a szőnyegen (orrod szétlapulva), labdát emeled bal kezeddel, közben jobb lábad spiccben szintén emelkedik (hátizmok a negyedik után nyugi után üvöltenek), a fenék és a combizmok feszítenek!!, ja és akkor fújod ki a levegőt, amikor emeled azokat a végtagokat, nem ám akkor, mikor leteszed! És a KÖLDÖK!!! :-))) Nahh, a köldökön kívül tényleg mindenem érzem, főleg azokat az izmokat, amikről eddig fogalmam se volt, de a hátamon vannak, és gyengék, és nem tartják meg a gerincoszlopomat, ahogy empirikusan be is láttuk is néhány hete...

2009-02-26T12:22:00.002+02:00

Vajon azok a kapcsolatok, ahol rendszeresek a veszekedések és kibékülések, gyakorta brahiból belekötnek a párjukba, naponta összecsapnak alapvető különbözőségeik miatt, vagy épp azért mert mindketten ugyanolyan erős jellemek és kétdudás-effektusban szenvednek, szóval ezek hogyan tudnak működni? Nekik túl kevés a stressz a munkahelyen, ezért otthoni izgalmakra vágynak? Vagy túl sok a stressz, és nem tudnak belőle kilépni a bejárati ajtón való belépéssel egyidőben?
Lehetséges, hogy az első kapcsolatuk héja-nászként működött, és ezért úgy gondolják, ez a természetes. Én azt hiszem remekül megvagyok ilyen izgalmak nélkül. Mire van a magánélet, ha nem arra, hogy nyugodt hátteret biztosítson, és ha felhúztak az irodában, otthon meleg harmóniába csöppenjek, minden meló-őrültségről elfeledkezve?
Sajnos túl jól ismerem azt az érzést, amikor az iskolai stresszes nap után a hazatéréstől még jobban kell félni. Mert nem tudni, anyának ma jobb lesz-e a kedve, vagy újra azzal a szörnyű világfájdalmas szájbiggyesztéssel az arcán lép be az ajtón, amitől azonnal görcsbe rándul a gyomrunk hugival. Fog-e apához szólni, együtt fog-e vacsorázni a család, vagy apa megint száműzve lesz a pincébe a békés barkácsoláshoz és dugisörökhöz. Csend lesz-e, vagy megint üvöltenek majd egymással. Apa vajon tud-e olyat mondani, ami anyát nem dühíti fel. Anya vajon be akar-e vonni minket is a balhéba, hogy védjük meg őt, vagy elvonulhatunk csendben a szobámba a békés, mindent túlkiabáló magnómhoz.
Ezt soha többé. Vagy nyugalom vár otthon, vagy az az otthon nem otthon.

Hugi Besztof rovat

2009-02-16T15:48:00.003+02:00

- Na figyelj, itt vagyunk a Blahánál, hol van akkor a nagy Jeans Club?
- Hol álltatok meg pontosan?
- Hát itt valami áruház van, már leparkoltunk, gyalogosan vagyunk.
- OK, tudjátok merre van a Duna?
- Öööö... azt hiszem.
- Na akkor nézzetek abba az irányba a Rákóczi úton, és meg kell látnotok a hatalmas Jeans Club feliratot. Megvan??
- De most akkor hol???
- Hmmkphmm... mondom hogy látnotok kell már a Rákóczin, ha tényleg a Blahán vagytok...!
- Na jó, de jobbra vagy balra???
- Nemtudom hol vagytok!!!!
- Hát itt állunk egyenesen a kereszteződésben...
- Najó, keressétek tovább.

Gondolatrendőrség

2009-02-16T15:23:00.003+02:00

A kettővel ezelőtti hasonlóságos-poszt apropóján meg kell mentsek a feledéstől még egy ilyen döbbenetes emléket a közelmúltból. Mostanság ugye marhaegyszerű dolgom van, ha nosztalgiázni akarok, és eszembe jut egy zene... elég ha eszembe jut az előadó, vagy a szám címe, sőt elég ha a dalból egy sor, bepötyögöm Gugliba lyrics szócska kíséretében, és máris kidobja, és bámm, hallgathatom is a youtube-on. Nem kell megvárni, míg legközelebb kitudjamikor leadja a VH1, vagy a rádió, sőt töltögetni sem kell már, mint mindenmást, ezt is azonnali hatállyal megkapom. Ha nosztalgiát akarsz, nesze, mánis itt van, elkényelmesedett, székregyógyult seggű úrnőm.
És mégis van, amikor nem egyszerű. Volt ez a szombat reggel, mikor épp takarítás (de biztosan nem kávézós tunyulás :-)) közben a VH1-on egy teljesen irreleváns feka klipről beugrott valami emlékfoszlány. Nagyonnagyon gyenge beugró kép volt, de épp elég ahhoz, hogy egész nap ne hagyjon nyugodni. Tudtam, hogy 90-es évek, hogy kábé 13-14 lehettem, és meg voltam őrülve azért a számért. De idestova 10 éve biztosan nem hallottam. A dallamát sem tudom, a címét, előadót főleg nem. A bevillanó kép csak annyi, hogy fekete előadó, kapucnival a fején, talán valami sikátorban áll, és az egész klip sötét, és félelmetes, még talán a fickó hangja el is van torzítva. Stílusra elképzelhető hogy techno vagy house.
El volt intézve a napom, gugliban 100-as toplistákat böngésztem órákig a 90-es évek minden egyes évéből, felhívtam hugit, aki sokszor szolgált meglepetéssel ilyesmikben, és utolsó előtti reménysugárként bíztam benne, h legalább a dallama beugrik neki, vagy a refrénből valamicske... de fülberöhögött, hogy ne vicceljek már, ennyi infóból?? No way.
És aztán hazajött a pasim. A többit úgyis kitaláljátok... elmondtam neki az összes kínkeservvel felidézett, és így is zéróhoz konvergáló emlékemet. Laptop felüt, youtube megnyit, és 2 mp gondolkodás után bepötyögi: Space Frog. Kész, végem van. :-D

Lumba GO!!

2009-02-11T12:01:00.004+02:00

Itt tartunk 26 évesen. Én. Itt tartok. Olyan masszív lumbágót sikerült beszopcsiznom, hogy 3 napig teljesen magatehetetlen voltam. Najó, 99%-ig, vécére és pohár vízért még épp ki tudtam menni. Ezen kívül kizárólag fekvő állapotban tudtam olyan pózt találni, ahol kevésbé fájt, az állóhelyzet pedig csúfolva sem volt nevezhető állóhelyzetnek, minthogy 60 fokban görbülve tudtam csak kétlábon járni. Még el is sirattam magam otthon, amíg a Fül autószerelt a műhelyben, miután a reggelimet sem tudtam magamtól elkészíteni.
Azóta persze rendben vagyok, no para. Már amennyiben annak lehet mondani azt, akinek mostantól bármikor kiújulhat ez a nyavalyája. Ha picsamód mutogatom a téli hidegnek a derekam. Ha nehezebbet emelek. Ha magassarkút veszek fel. Ha továbbra is görnyedek az asztal fölött. Ha aerobic órán ugrálok, neadjisten futni kezdek (na ez a veszély azért nem fenyeget)...
Nagyon sok jótanácsot kaptam, és kezdek már berendezkedni egy kisebbfajta életmódváltásra, miután 10 fizikoterápiás kezelést végigcsináltam, egy hétig basáskodtam otthon, hurcoltattam magam orvoshoz, kezelésre, ápoltattam magam kencékkel, gyógyszerekkel, mindeközben a főzés-mosogatás és mindenmás is a páromra hárult.
Nos, a fitlabdát már megvettem, a pilates-helyet már kinéztem magamnak. Rendeltem lábtartót az irodába, pulcsit vagy sálat tekerek napközben is a derekam köré (és szemezgetek a Hippsyvel is). Kemény ágyon alszom 2 hete, nagyon jóízűen. Csak a laposcsizmámban járok. Komolyan foglalkoznom kell a problémával, hiszen néhány éven belül szülni akarok, és nemcsakhogy ki szeretném hordani gond nélkül a porontyomat, de ha véletlenül úgy hozná a szükség, kiskorában néha szeretném az ölemben ringatni is... vagy megemelni, mikor babakocsiba teszem... vagy a pelenkázóra... vagy a fürdőkádba... lányok, ti is vigyázzatok nagyon magatokra!

Look alikes

2009-02-04T11:20:00.003+02:00

Említettem korábban, hogy milyen kéjes élvezetet találok abban, hogy sokszor meredek hasonlóságot látok emberek között. Kis túlzással mondhatnám, hogy mindenki hasonlít valakire, és azt én kapásból meg is mondom, kire. Nem állítom, hogy az általam kísérteties hasonlóságnak vélt jelenség szentírás, és más is meglátja a kövér óvónéniben Oroszlán Szonját :-), vagy a nyurga kollega vonásaiban Danny de Vito-t... most is túlzok persze, ennél sokkal szembetűnőbb tud lenni a meglátásom. De mint ahogy mondtam is, mások sosem az én szememmel néznek, és főleg nem azzal látnak, amiért persze jogos is a dühöm.
De eljött életem nagy fordulópontja!! Vagy inkább a párja :-) A meg nem értettség fakasztotta sokéves kálvária után el tudjátok képzelni hogy repesett a szívem, amikor a lámpánál vesztegelve, homlokráncolva mutattam egy magas szőke srácra, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy kire is hasonlít olyan nagyon. A Fül egy röpke pillantás után vágta rá: a Barátok köztben volt az a mellékszereplő, aki Mónikának udvarolt, és aztán valami sötét titok derült ki róla, és gyorsan ki is írták... és TÉNYLEG őrá hasonlított, ezt kerestem!! Visítottam a gyönyörtől :-))
Fordítva is működik, volt hogy ő nézett elgondolkodva egy fejfájástabletta reklámot, amiben egy enyhén bandzsa nő meséli, hogy neki épp ez a gyógyszer vált be. Megkérdezte tőlem, kire hasonlít a nő - azelőtt sosem néztem "olyan" szemmel azt a reklámot, de akkor csípőből rávágtam, hogy a Viváról Kisó lesz az. És nyertem.
Tegnap újra megkísértettem a sorsot. Van ez az ősrégi dal, amit reggel a rádióban hallottam, és napközben megnéztem youtube-on, mert emlékeztem, hogy nagyon vicces külseje és mozgása van a tisztelt énekes-előadóművésznek, mikor először láttam a klipet, egyszerűen nem tudtam róla levenni a szemem róla ezek miatt. De most, egy friss filmes élménynek köszönhetően az is belémhasított, hogy kire hasonlít:

Este együtt is megnéztük a Füllel, és feltettem a millió dolláros kérdést :-) Először nem akarta mondani, visszakérdezett, hogy naaa, hát kire? De nem engedtem, végül kibökte. Szerintem a Cooper ügynökre* hasonlít, mért maga szerint?
Azon nyomban lerohantam egy zsiráföleléssel :-)

*Cooper ügynök a Twin Peaks fő-fő FBI nyomozója, mostanában pedig inkább Orson a Született feleségekből. Vagy Tray a SATC-ből.

Vasárnap esti sztereó-idegbaj

2009-01-19T16:53:00.003+02:00

Tegnap este végre leadták tévében is a Mások élete c. filmet, egymástól függetlenül kinéztük, hogy ezt látni kell, még ha későn kezdődik is.

Előzményként csengettek az ajtón, amitől mindig kicsit összeszorul a gyomrom, mióta hajnalban rendőrök csengettek végig minden lakást valaki után kutatva... szóval egy nem túl bizalomgerjesztő pasi hellózott le, mondván ő a szomszéd (namost eddig azt se tudtam, hogy a falszomszédomban férfi is lakik), előbb leszaladt a közértbe, és közben a mama rosszul lett, és hogy nem-e mi kopogtunk az ajtaján (nem egészen értettem a rosszullét és kopogás közti összefüggést). Na a mamát viszont annál jobban ismerem nagy sajnálatomra. Nem szemtől-szembe, hanem hangról. A mama, aki szerepelt már nálunk büdösbanya, turhamama, valamint szemétvénkurva titulussal is. Egymás közt. A vékony falaimat átkozom egyre gyakrabban, amikor hallom a masszív tüdőrákos krákogást és hörgést, de ez még istenes is. Nyilvánvalóan szityózik is a banya, és olyankor igazán félelmetes számomra, a pasimat csak éktelen haragra gerjeszti. De visszafogja magát, mióta egyszer átdübögött, én pedig rászóltam, hogy nem akarok balhét szomszédékkal.

Szóval szittyós estéken a banya jól hallhatóan az élő fába is beleköt, és füstös-piás fejhangon üvöltözik, hogytudniillik Menjinneeeeeeen, és nemmegmondtamhogymenjaKÚÚÚRVANYÁDBA, és én itt lakom, és aszcsinálo kami takarok, te meg HÚÚÚZZAD meg magad te kis geci...

Szóval hát félek tőle, na. Félek ettől a hangtól, amit tetéz, hogy arcot se tudok társítani hozzá, egyszer láttam csak a fejét 2 emelet távolságból. És megrettentem, amikor pasim átdörömbölt neki, mert rettegek attól, hogy ez a horrorhang énellenem is fordul, nem akarom hogy hozzámszóljon, nem akarom hogy bármi kapcsolatom legyen vele...

De tegnap este túl sok volt. Elkezdődött a film, ami már az első percekben olyan feszültséget okozott bennem a túl tömény valóságtartalmával :-), hogy merő görcs voltam. Megjegyzem, az egyik fő ismérve lehet egy igazán jó filmnek, amilyen ez is. A szocialista Németország mocskos kis titkai, és a mindenki gyanús, és mindenki államellenség, aki nekem ellentmond, és vigyáznom kell minden szavamra, és ha kinézett magának, meg kell feküdjek az állam kegyeltjének, amennyiben nem akarom ellehetetleníteni (vagy szó szerint megölni) magam... Szóval van ez a gyomorgörcs-szitu a film miatt, mire először csak halkabban, de halljuk, hogy a banya éledezik így este fél11 felé... összenézünk, keserűen konstatálom, hogy annyira mégsincs rosszul a büdös szipirtyója. Aztán a film is egyre halad a kikerülhetetlen tragédia felé, a banya is egyre hangosabb, és eljön az a pont, amikor már majd' elpattanok az idegtől, és felpattanok, kiviharzom a konyhába, hogy kizárjam ezt a sztereó-idegbajt egy pár percre.

És hálistennek a párom érti a tudatlanul is felészuggerált könyörgést, és hallom az erőteljes dübögést a falon... mikor visszamegyek, legalább a falunk elcsendesült...

Egyre sürgetőbb, hogy átköltözhessünk végre a másik szobába, ahol legalább a boszorkánytól nyugtunk lesz (ó hányszor sürgettük már, h érje el a végzete, hány tervet szőttünk arra, hogyan segíthetnénk hozzá kicsit gyorsabban...).

És a film az KÖTTELEZŐŐŐ.

Crime Scene

2008-11-26T15:47:00.003+02:00

Uszkve fél éve rá lettem szoktatva minden lehetséges helyszínelős sorozatra és bűnügyi dokumentumfilmre. CSI Miami, CSI New York, CSI Vegas (összefoglaló nevükön: Csepeli helyszínelők), csak úgy röpködnek a hullák és gyilkosok a hipertérben, győzzem kapkodni a fejem.

Egyébként annyira megszerettem, hogy egyedül töltött estémen is Horatio-t, Grissom-ot vagy Mac-et keresem úgy kábé 21.05-kor, és mindig meg is találom őket.

Olyan hasznát sajnos még nem vettem a Csepeli mániának, hogy fejlődött volna a megfigyelőkészségem az apró, vagy akár szemet-kiszúró részletek iránt, de levontam már nagyon bölcs konklúziókat is belőlük. Például hogy ez a Jerry Bruckheimer, akárki is ez, mindhárom produkciójában ugyanolyan szerepeket oszt ki, kábé ugyanannyi színésznek. Itt van a mindentudó szereplő típusa, Horatio-val az élen, akitől az "Ez itt vér" - szállóige származik. Ő az, aki kifürkészhetetlen, ámde csontig hatoló pillantással felméri egy másodperc alatt a helyszínt, mély baritonján kimondja a megdönthetetlen igazságot (úgymint egy tömegmészárlás helyszínén lévő vörös foltból seperc alatt megállapítja: ez itt vééér) - majd a jól elvégzett munka magabiztosságával felteszi orrára dögös napszemüvegét, és huss, kilép a képernyőről, balra el.

Az ő megfelelője Vegasban az őszülő hajú és szakállú mackó, avagy Grissom, akinek egyszer emlékszem egy halvány gunyoros mosolyt is láttam bujkálni a szája sarkában, ami a mindentudó karakternek egyébként tilos. Tudniillik aki mindent tud, annak már nincs min mosolyogni, plusz hitelét is vesztené. New Yorkban pedig Mac figurája savanyodik a sok tudástól.

Őmellettük mindig van egy dekoratív helyszínelő hölgyemény, akiknek szintén támadnak használható ötletei, de azért mindig tudják, hol a helyük a helyszínelő-rangsorban. A dekoratív jelző kicsit botladozik Vegasban, szegény szőke alkeszunk ugyan csinoska, de a plasztikáktól néha ijesztő vigyor csúfoskodik orcáján.

Aztán kell még egy másik nőnemű is, legyen nyilvánvalóan alsóbb kategóriás a díva-helyszínelőnkhöz képest. Ha nem is túl csúnyácska, de mindenképp szürküljön bele a laborháttérbe.

Állandó figura a szőke suhanc is, aki valójában teljesen jelentéktelen, inkább sűrűbben vannak vele mint többen, de egész jóképű, meg fiatal, meg újonc, ide vele. Meg hozzatok persze egy kötelező feketét is, akit a nagy mozifilmekben kötelezően meg kell ölni, Vegasban már ki is nyíródott a sorozatból egy csúnya nyaklövéssel.

És aztán vannak még az öltönyös kérdezőbiztosok, akik nagyon agyafúrtan vallatnak a vallatószobában, néha itt-ott felbukkannak a helyszínen is, de abszolút felejthető és átlagos, néhol egészen kellemetlen külsejűek.

Maguk az esetek pedig mindig annyira izgalmasak és nyakatekertek, hogy földi halandó a büdös életben nem jönne rá a halál okára, hát még a gyilkos kilétére. Ebből vontam le a következő okosságomat: ha az ottani fiktív bűnesetek (amik persze könnyen előfordulhatnak a valóságban is, sőt merem állítani, ennél cifrábbakat is szül az élet) okához, gyilkos fegyveréhez, tetteséhez egy földön heverő szalvétán hagyott talplenyomat vezet, amiben ráadásul egy napraforgómag héjának a lenyomata is látszik... és ebből kell az óperenciás tengeren túlra és onnan vissza következtetni - ja bocsánat, ehhez jön még egy zuhanyzófüggöny egy négyzetmikrométerén felfedezett popcorn-maszat... tehát ha ez az összes nyom, ami rendelkezésére áll egy mezei rendőrnek, nyomozónak, plusz esetlegesen nincsenek ilyen futurisztikus nyomvizsgáló és mindenbelátó, és azonosító készülékeik a hipersteril, gigantikus laborjaikban - mondjuk itt nálunk, akkor okom van azt hinni, hogy az efféle szépen megtervezett gyilkosságoknál még futnia sem kell a gyilkosunknak, ha belebotlik sem fogja észrevenni a nyomozó uraság.

Bankreklám

2008-11-21T20:02:00.001+02:00

Olyan ez, mint a lófasz. Helyzetbe hoz.

Szleng besztof

2008-11-13T10:23:00.004+02:00

- legalapabb (egy párkapcsolatban a legalapabb a bizalom - váááááá)
- ultra OMG (ultra-uramisten)
- szétoffolták a topikot/kapom az offot (gy.k.: fórumhozzászólásokban mérföldekre kalandoznak az eredeti témától a kommentelők)
- mega LOL
A megaLOL-ban az a megaLOL, hogy ezt élő beszédben is hallom. Magyarra úgy fordíthatnám: Hát ez mega-hangosröhögés! Először kint Londonban láttam ezt chaten, a huszadik LOL után elkezdtem nyomozni, mi is az a LOL tulképp. Aztán homlokracsapás, peeeersze! Ellenben ott és akkor úgy használták, hogy tudtam, a másik monitor előtt most tényleg hangosan nevet a beszélgetőtársam. Aki hangsúlyozom, angol (vagy legalábbis csak azon a nyelven tudunk beszélni). De hogy ez a magyarba mi a bánatért került be... ehhez túl konzervatív és nacionalista vagyok azt hiszem :-) Szeretek magyarul jópofizni, ha egyszer van rá magyar kifejezésem. És titkon jól meg ( le) is nézem magamnak azt, akitől akár egy röpke megaLOL-t is hallok.
- Mert aki LOL-ozik, az nyilvánvalóan hatalmas LÚÚÚZER
- Ó igen, ne feledkezzünk meg a coming out szakszóról sem. Szép magyar mondatba ágyazva: Lindsay Lohan nemrégiben coming outolt a nyilvánosság előtt leszbikusságáról. Először is, OMG. Másodszor, Lohan kisasszony (ó igen erről jut eszembe: Silence!! I KILL YOU! :-)) leszbikussága több, mint megaLOL. Harmadszor, tényleg cikis mondjuk úgy mondani, hogy felfedte, leleplezte, előállt, bevallotta? Ezek bármelyike helyett korszerűbb egy angol kifejezést magyar toldalékokkal ellátni? Idegesítik a látens magyartanárnéni-énemet. Sajnáljátok előre is majdani gyermekeimet, akik minden LOL után alaposan ki lesznek oktatva :-))
Egyébként szívesen fogadok hasonló szócsodákat, én is gyűjtögetni kezdek, és összeállítom a nemzeti tiltólistát anglomán, egyben magyaridegen kifejezésekkel.

Másrészről persze mélyen hallgatok az olyan, aktív szókincsembe épített szócsinálmányainkról, mint a beszlípizni (értsd TV-vel elalvás előtti szituáció: - Beszlípizted a TV-t? - Igen, biztonsági 60-as szlípire tettem). Vagy a reggeli szundi már régen nem szundi, hanem snúúúúúz, csak még egy perc snúúúúz (a telefonébresztő Snooze/szundi funkciójából ered). Az Ófakk-ról nem is beszélve.

18+ álmok

2008-11-04T12:25:00.008+02:00

Szeánszot tartunk ismerős lányokkal egy intim kis udvarban, körben ülünk nagy párnákon. Szexről beszélgetünk persze, nagy komolysággal. Egyikük (nevezzük Cs-nek) előrukkol egy hatalmas ötlettel, amivel színt visz otthon az ágyjeleneteikbe, megszokást elkerülendő. Szemléltetésképpen a korszakalkotó Cs. felhúzza szoknyáját, és előkapja méretes hímtagját (!), ami annyira méretes, hogy játszi könnyedséggel hamm bekapja. A társaság többi tagja enyhén meghökken, majd homlokukra csapva veszik elő ők is sorban a műszereiket, igyekezve pontosan utánozni Cs. technikáját. Ekkorra mindez már a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, értetlenül csóváljuk a fejünket, hogyan lehetséges, hogy ez eddig nem jutott eszünkbe :-))

Egy rettenetesen horrorisztikus Yonderboi zene szól a sötét múzeumban, ahol csak sejtelmes vörösfényű lámpák világítják meg a furcsán mozgó alakokat. A tárlatvezetőnk halkan ismerteti az egyes múmiák történetét, ahogy haladunk teremről teremre. Az emlegetett múmiák sorban elevenednek meg a szemem előtt. Az egyik teremben vaksin támolyog több példány is belőlük, én enyhe rettegésben töprengek, hogy ezek igaziak-e vagy alkalmazottakat tekertek be gézzel. A következő terem vörös sötétségében a földön kúszó, gézmaradványokat maguk után húzó, nyöszörgő alakokat látok, akiket jobban megnézve észreveszem, hogy derékban kettészelte őket valaki, lábak nélkül küszködnek, csúsznak-másznak felém. Épp mielőtt elérnének, átkalauzol a tourist guide egy másik terembe, ahol egy csapóajtó nyílik fel a padlón, alóla furcsa hörgést hallok - eközben idegenvezetőnket elnyelte a föld, egyedül vagyok. A csapóajtón pedig mindjárt felbukkan valami, érzem... mindjárt... de jó, hogy van, aki ráérez, mikor kell felébreszteni :-))

Velencei kalmár

2008-10-28T12:16:00.007+02:00

Találós kérdés: mikor nézik hülyének a színház közönségét
- akkor, amikor hanyatt-homlok kirohannak a színpadról, hogy az óperenciás tengeren túlon is megkeressék szerelmüket; vagy akkor, amikor "máris rohanok, megkeresem Őt!" felkiáltással tesznek három lépést, majd teljes nyugalommal leülnek a színpadon egy székre, amíg egy másik jelenet játszódik ugyanazon színpadon?

Ezen gondolkoztam sokáig, mikor kijöttem a Velencei kalmár után a színházból. Úgy indultak a színpadi események, hogy az összes színész bevonult a legelején, és a színpad hátsó felében felállított széksorra letelepedett, mint az ítélőbírák (persze az sem lehetetlen, hogy szándékolt volt az ítélőszék-benyomás). Az aktuális jelenet szereplői innen pattantak fel, kisétáltak a színpad előterébe, és játszottak nekünk. Majd visszaültek, hogy átadják helyüket a következő jelenet szereplőinek.

Zavart engem, mert az inaktív játékosokat is muszáj volt figyelnem, hogy mennyire unott arccal ücsörögnek, vagy hogy a Haumann Petra milyen arckifejezéssel szemléli, mikor a fösvény, vén zsidót játszó apukája összeomlik a színpadon.

Az öreg Haumann pedig brillírozott, elhittem neki, mikor ellentmondást nem tűrő kíméletlenséggel követelte azt a bizonyos egy font húst az adósa testéből, és azt is elhittem, amikor megtörten, egy nagy senkiként botorkált ki a színpad mögé.

A fiatal színészek is hitelesek... lettek volna, ha nincs ez a kis posztmodern újítás. Hogy nem hagyják meg a nézőnek az illúziót arra a két órácskára, hogy mindez tényleg megtörténik, a színfalak mögött sorsok dőlnek el. Nem. A színész az végig csak színész, csak eljátssza, nem létezik Bassanio, nem létezik Antonio, nincs Portia sem ez mind csak szerep. A jelenet végén egy gombnyomásra visszavedlenek színészekké a szemünk láttára, ők is csak szemlélői színésztársaik játékának, miközben átöltöznek (még mindig a színpadon) a következő jelenethez. Mindezek ellenére meg tudtam lassan szokni ezt a kis "nüanszot", és szórakoztató volt, és szövevényes, és igazán shakespeare-i: intrikák, szerelem, trükkös akadályok, álruhák, senki sem az akinek látszik, a gonosz megbűnhődik (bár erős erkölcsi dilemmába kényszeríti a nézőt, hogy valóban megérdemli-e a büntetést, jogos volt-e az igazságszolgáltatás).

Plusz meglepetés volt, hogy egy törékeny szőke lány ücsörgött a színpad szélén, aki angolul adta elő a zenei betéteket. Varázslatos, kicsit füstös hangon. Harcsa Veronikának hívják, több jazz-zenekarban is énekel, kedvem támadt megszerezni tőle egy-két albumot - csendes, hideg, melankolikus őszi esték háttérzenéje lehetne.

Bolhapiac hangfoszlányok

2008-10-28T12:08:00.003+02:00

- Naaa, adja óccsóér, messzirül jövök! (...) Mondom messzirül, Zuglóból jövök!
(helyszín: PeCsa, XIV. ker)

- Ötezer...! Hoppá... úúúúúúúúúúúú (egy kissámli borulásának audiováltozata :-))

így viccelünk

2008-10-20T10:33:00.001+03:00

- "Rosszul festesz, Vincent"!

- ...ööö, ez a Ponyvaregény?

- Nem, Van Gogh.

2008-10-17T15:46:00.004+03:00

Tudomtudom, a boldogság meg harmónia meg jólérzemmagam jelenség az tök unalmas. Ha magamtól nem jöttem volna rá erre, hálisten' ti rávilágítottok. A világirodalom mesterei a szenvedésből és kozmikus fájdalom megénekléséből éltek meg - még egy forrás, amiből nem fogom fellendíteni az anyagi helyzetem. Szóval... bocs. :-)

Alternatív megoldásképp persze nyithatnék egy másik blogot fiktív konfliktusokról, botrányokról, szenzációs felfedezésekről, pletykákról. De abból van elég, nyissátok meg az indexet, vagy nézzétek a Mónika show-t.

Konyhameccs

2008-10-02T14:13:00.009+03:00

A minimállal ugyanaz a bajom, mint a panelházakkal. A napokban ez a legkiélezettebb "küzdelem", ami folyik köztünk otthon. Na nem a panel, azzal szerencsére nincs vita, főleg hogy adva van a (nekem) szép, beszédes falakkal és hosszú történelemmel megáldott lakóház, amiben élünk.

A minimál viszont egyszerűen szép, rendezett, modern. Amellett lélektelen, túlságosan futurisztikus, lehangoló - mint a panel. Hogy a konyhám egy beépített szekrény legyen, ahonnan csak kihúzogatom a mikrót, meg a hűtőt...? És minden sima legyen, és plasztikus, egyszínű (lehetőleg fémszínű, vagy hideg színekkel) és elvágólag rendes? Dehát az nem én vagyok. Vesd össze a baloldalit a jobbal. Ezeket kéne összefésülni :-S

Nos szerintem konyha az vidám legyen, ha már azért találták ki, hogy mosogatni, aprítani, pucolni, forralni, párolni, sütögetni, keverni - egyszóval dolgozni kelljen benne. Legyenek élénk színek, képek a falon, vagy ha már a bútor hajlik a minimál felé, valami üde színfolt törje meg a monotóniát.

Persze ebből sincs vérre menő harc, már barátkozunk a másik ízlésvilágával, és kutatjuk a kompromisszumos megoldásokat. Szerintem tökjól megy, bár még nem tudtam olyat prezentálni, amire egy kitörő EZZZAAAAZ reakciót kaptam volna... Én viszont akkor sem fogok űrhajós konyhában főzőcskézni :-)) - ezek sokkal jobban tetszenek, és már minimálosodás felé hajlanak:

Zökk

2008-09-29T17:07:00.002+03:00

Az a legnagyobb gondom, hogy újból buszoznom kell reggel, és szaladni és bukdácsolni, hogy megvárjon a sofőrbácsi, majd fogat szívni, hogy heringesen utazhatok.Kicsit olyan, mintha egy fontos részemet szaggatnák ki belőlem. Azt a részemet, ami reggel csacsog az autóban, álmosan megsimogat egy még álmosabb arcot, vagy lenyugtatja a közlekedési fennforgások miatt háborgó drájvört. Azt a részemet, amelyiknek reggel muszáj az élet fontos kérdéseiről értekeznie (úgymint ordító nyelvhelyességi hibák plakátokon, idióta autósok, gonosz gyalogosok, elvetemült biciklisták, kire hasonlít az a pasi az út szélén, vagy mennyire püffedt reggel az arcom stb.) , nevetgélnie, egyezményes jelre megadni az egyezményes választ, és megfelelőképp elbúcsúzkodnia, hogy jól indulhasson a nap.
Nehezen viselem, ha egy ilyen fontos napi rutin kiesik, mert muszájból ki kell esnie... szóval ez a legnagyobb gondom, hogy szavam ne feledjem. Ez legyen a legnagyobb gondom. Jó nekem.

Nagyváros-kór

2008-09-24T15:33:00.006+03:00

Vidéki szemem nincs hozzászokva ahhoz az őrülethez, amit Pesten látok. Ezúttal szó szerint őrület. Úton-útfélen zavart tekintetű férfiakba, magukban motyogó, rosszabb esetben hangosan szitkozódó nőkbe botlom. Sok a furcsa, ijesztően megviselt és kényszeres, rángásos, megkattant városlakó, akiknek félek a közelébe menni is. Amikor pedig olyat hallok, hogy életerős, bulizós, huszonéves srác napokon belül összeomlik mentálisan, az még inkább dermesztő és letaglózó.
Belül sejtem, hogy ez részben nagyvárosi betegség. Mindenkinek meg kell találni azt a kapaszkodót, ami segít, hogy megőrizzük a méltóságunkat, józan eszünket ebben a stresszel teli forgatagban, a követhetetlen sebességű és összemosódó hétköznapokban, amikor kíméletlen egymásutánban érnek harsány és elemi erejű impulzusok.
Tudni kell kikapcsolni, ellazulni egy ilyen ideget próbáló nap után, a kilátástalannak tűnő jövőben is muszáj találni valamit, amiben hihetsz, ami értelmet ad, amiért érdemes... Ezért kell egy igazi kuckó, ahol jól érzed magad párral vagy anélkül, munka után. Egy forró fürdő gyertyával, egy (szigorúan egy) pohár vörösborral. Vagy egy kedvenc könyv, vagy sorozat teával és puha pokróccal, az olvasólámpa meleg fénye alatt. Vagy épp konditermi leugrálása, margitszigeti lefutkározása a feszültségnek, és lehetőség szerint minél gyakoribb kiszakadás innen erdőbe, hegyekbe, tópartra - el innen, mert hosszú távon nem egészséges itt, érzem.

Office boredom

2008-09-18T16:55:00.004+03:00

Én:
Luk A., beszélnünk kell.
Hallottam, hogy 47 percen keresztül kedélyesen csevegtél Szkjúzival. Igenis, negyvenhét.
Időnként harsányan fel is nevettetek. Sajnos bármennyire is hegyeztem sasfüleimet, nem hallottam, miről beszélgettetek,
de nekem ez nagyon rosszul esik , értsd meg.
Főként azért érint kellemetlenül, mert abban a hitben éltem eddig, hogy osztod a véleményemet, miszerint ebben
a fiúban semmi humoros nincs, tenyérbemászó képpel trappolja naphosszat az irodát, lusta és felelőtlen, a haja szálának kihullásából is képes hosszú
ámde véresen unalmas történetet kerekíteni, mindezt viccesnek beállítva, és bugyborékoló öblös röhögéssel zárva silány mondatait.
És ráadásul még csunnya is.
Szeretném, ha megmagyaráznád, hogy akkor mi a bánatos
picsámon tudtál HANGOSAN röhögni, és pont ővele?!! Mikor én is itt vagyok, csak tizenhat lépésre tőled, és én
még tudom is, hogy mi fán terem az a vicc! A viccfán! Haha, ez jó. Látod, ez is bizonyítja fejlett humorérzékem.
Nekem sem kellemes, hogy erre kényszerítelek, de döntened kell. Szkjúzi, vagy én. Én, vagy Szkjúzi.
Kérlek értesíts a döntésedről, minél előbb. Bízom józan ítélőképességedben.

Tisztelettel,
megbántott kolleganőd.

A:
már nem bírom sokáig…
te vagy az igazi :-)
kulcsszavak:
bakker,
faja
minta a picsa
izé
iszonyat dúrva

Ömlesztve

2008-09-17T13:22:00.003+03:00

- Dan in Real Life: hollywood, romantika, vígjáték meg minden, de Steve Carrell és Juliette Binoche külön-külön is szívem csücskei, hát még így együtt - (szinte) életszerű, vicces, urambocsá' könnyfakasztós is, de a közönség egyenvigyorral távozott a teremből ha jól láttam.

- az ideális testsúly kalkulátor* szerint 12,5 kilót kellene felszednem még. Brutálisan hangzik, ugye. Pálcikanő-képzetem támadt magamról ez alapján, közölték még, hogy a táplálkozási zavarokból adódó problémák engem hatványozottan veszélyeztetnek, ne sajnáljam magamtól a kalóriákat stb. Könyörgöm, sosem éhezem! Pörkölt-nokedlis ebéd után most nyomtam be a Twixemet... jól érzem magam így ahogy vagyok, eszem, nyüzsgök, szeretek, úgyhogy nem kellenek a kilók.

- süssfelnap hangulatban vagyok, ma különösen. Nem kívánok sokat, a hideg maradhat, jól beöltözöm, reggel pedig direkt jólesik, hogy erősen be (és össze) kell kucorodni a takaró alá, ami a testmelegünktől finom meleg. Azt se bánom, hogy napokon belül elő kell halásznom a csizmáimat, mert összesen kettő használható átmeneti cipőt találtam raktárkészleten. Csak a fény, csak a fény!! Azt kérem vissza ASAP.

- Sz. bébinek ezúton is köszönet a sok, pezsdítés céllal nekem gyűjtött wake-up dalért. Joan Jett, The Cure, Pulp, Aretha Franklin vagy Guts, mindenkinek kell egy dal, egy kapaszkodó, ami ilyen napokon is fenntartja az egészséges vérkeringést, amitől a zebrán táncolva megy át a fásult utcanépe. Mint az Ally McBeal-ben.

*feladtam, nem tudom eldönteni, a 3 szó közül melyik kettőt kell egybeírni, vagy kötőjelezni, egyáltalán kell-e...

2008-09-17T11:12:00.002+03:00

Most meg a bugyis ügy mintájára iwiw-en keres meg valaki tökismeretlenül, és elhív egy fősulis kirándulásra, jó lesz, buli lesz, menjek, még olcsó is. Ja és mégvalami, ha véletlenül lennék olyan eszement, hogy nemet mondok a kihagyhatatlanra, feltétlen írjak fel az üzenőfalukra, hogy jól tudják menedzselni a programot.... ezt mégis hogy???

Nyuszifaktor

2008-09-16T16:08:00.000+03:00

Gyomorgörcs, fojtott düh… főleg magamra, legnagyobb ellenségemre. Amikor
pofátlanul rádlőcsöli a kollegád a saját feladatát, mert nem ér rá a traccsparti közben
azzal foglalkozni. Amikor visszadobja neked a kis cetlit, hogy ezt pont te is meg tudod csinálni (bár nem a te dolgod).
Amikor a többi jelenlévő kollega közül az egyik cinkos és kaján vigyorral nyugtázza, hogy pont ezt érdemlem,
úgyis csak lábtörlő funkcióm van a cégnél, a másik pedig zavartan néz hol rám, hol a cetlit elegánsan visszanyújtó
úriemberre, láthatóan agyalva, hogy most ez komoly-e, tényleg hagyja-e hogy én csináljam. Tényleg hagyja.
Na akkor én…
A.) elegánsan visszaadom, mondván kedves xy, ehhez sajnos nem értek, ám a te rutinoddal bizonyára secperc alatt meglesz a dolog
B.) halkan, ám ellentmondást nem tűrő határozottsággal közlöm vele, hogy engem nem lehet hülyére venni, it’s not my fuckin’ cup of tea, egyébként is úgy látom pont ráér
C.) kaján vigyorral lendítem lábam, és belehelyezem piciny lábfejemet a szájába, majd miután lerúgtam a manduláit, a lendületből marad még a másik kollegának is, fülöntaposom, csak hogy értse, nem én vagyok az, akivel szórakozhatnak
Ehelyett balekságom teljes tudatában, nagyot nyelve vonulok el a kib@szott cetlivel… említettem már hogy képtelen vagyok spontán, megfelelő lélekjelenléttel reagálni engem ért inzultusra? Micsináljak, tarkólövés? :-)

Fiktív bugyik

2008-09-16T12:07:00.002+03:00

Van ez a bugyiküldő szolgálat. Egyszer nemtomhonnan kezembe került egy hirdetésük nagyon szép bugyi-melltartó együttessel. És nagyon olcsón. Kellett nekem, rendeltem, kaptam, szép. Mellé pedig kaptam egy nagyon kedves vevőseggnyaló képes levelet, hogy reméljük tetszik, mert innentől kezdve meghatározott időközönként küldünk majd ilyeneket, csekkel persze. Ha nem kell mégse, akkor se nem van gond, tessék csak szíves lenni betelefonálni, hogy nem tart igényt több bugyira.
Perszehogy nem kell, de nem telefonáltam, mert sokezer fontosabb dolgom van, például a körömpiszkot távoltartani a körmeimtől.
Valamelyik nap a postaládámba dobva találtam a következő adagot három, általam értelemszerűen sosem igényelt bugyival. Ismét megcsapott a rídörsz dájdzseszt bűzös szellője, szemforgatva raktam be a telefonszámukat a táskámba, hogy najó, majd megkérdem, hogy és miként kívánják, hogy visszaküldjem. Mire a Központi Agy feltette a százezer dolláros kérdéssort:
- Névre szóló ajándékot akar visszaküldeni?
- Igen, mert írták, hogy...
- Kérte ezt maga?
- Hát nem...
- Aláírt valamit, hogy átvette?
- Háááát nem, a postaládában volt...
- Szóval megkapta maga ezt a csomagot?
- Ööö..
- Megkapta?
- Nem, nem kaptam én semmitse...

Budapest megmentője

2008-09-11T10:25:00.004+03:00

Tombol odabent az undok kismalac énem*.
A kismalac kezét dörzsölgetve veszi kézbe tömegjobbító fegyverét. Gonosz vicsorral veszi szemügyre az utca népét, célpontokat keresve. Lőn:
- A pesti galambpopuláció 85-90 %-a. A fegyver esetükben tömegpusztítóvá válik, tudja mi a dolga. Eredmény: néhány lézengő, megszeppent és megfélemlített szarógalamb sunnyogva próbál láthatatlanná válni a járókelők számára.
- A pesti galambetető néni jelenség megszüntetése. A fegyver egyszerre tünteti el a morzsával, magvakkal teli zacsikat a nénik kezéből, otthonából, tudatából.
- A pesti hajléktalanok utcáról való kíméletlen likvidálása. Dolgos kis kezeikbe válogatott munkaeszközök kerülnek, amiket nem félnek használni. Zavaros tekintet, szesztől duzzadt orr, gyilkos kipárolgás, szakadt ruha, zsírtól és élősködőktől ragacsos haj a múlté, rendezett külső, civilizáció-konform viselkedés (úgymint: folyó és pottyanó ügyek emberektől elzárt helyen való intézése, köpet szájban tartása, takony zsebkendőbe helyezése, kéregetés teljes mellőzése).
- A Maltertudományi Egyetem kőmíves szakán a "füttyögés és hujjogatás építkezés mellett elhaladó, puncival rendelkező személyek után" című szigorlati tárgyának azonnali eltörlése.
- Büdös emberek füstté váljanak. Szagtalan füstté.
- Ízléstelenül öltözött, szegényes lelkületű emberek zarándokoljanak örökre Kiszelfalvára, ahol boldogan és büntetlenül róhatják az utcákat a városnép asszonyai rövid birkafrizurával, ukrán eredetű ciklámen mystic-rúzzsal csókos szájukon, pici aranykarika fülbevalóban, válltöméses fehér blúzban, sötétkék répafarmerben és adiados fehér tréningcipőben.
- Közhelyeken méltatlankodó, gyalázkodó és türelmetlenkedő embertársaim Bbbbeng! lövettesenek ki a Lipótbolygóra.
- a száguldozó-satufékező buszsofőrök kapjanak minden leszálló utastól egy maflást a fültövükre. Lehetőség szerint szívlapáttal.
- a mazsolák gyorsuljanak fel.
- a mocskot és vért fröcsögő kigyúrt tarfejek nyelve bénuljon le, végtagjaik fonnyadjanak meg.
- a 12-14 évesen aktív szexuális életet élő kölykök puncija gyógyuljon be/fütyköse használhatatlanul fityegjen 18 éves korukig.
- a városi "szarok bele"-kutyatartókkal ez történjen.
- a fogatlan dolgozó nők, akik estéiket 4 éves kislányukkal való alpári üvöltözéssel töltik (értsd: kurvanyádnebőgjél, mérnemalszolmárhogyrohaggyálmeg stb.) jussanak a kigyúrt tarfejek sorsára...

Nem folytatom, mert baljós előérzetem van, hogy a csodafegyveremmel a végén mindenkit leamortizálnék vagy agyonütnék, aki nem rám hasonlít (hogy verné ki a ragya az összes ilyennek a deviáns csúnya orcáját :-))

*Agresszív hangulat oka: kialvatlanság, menstruáció, esős szürkeség, ágyfrizura.

Szusi

2008-09-08T10:32:00.003+03:00

Vasárnap este hétkor kapucsengő vinnyog, elkerekedett szemmel nézek pasimra, hogy ez meg ki és főleg ilyenkor...
- Igen, tesssék.
- J'estét, küldeményt hoztam.
- Nekem? Milyet?
- Ajándék.
- (végigfut az agyon a rídörsz dájdzseszt, meg hasonszőrű kéretlen ajándékok, amik nem is igazán ajándékok, viszont jár velük majd a sok szép sárga csekk, miután átvetted) . - Nade én nem kértem, az biztos!
- Étel van benne, ki van fizetve.
Közben hátulról elbődül a sunyiban lapuló, hogy: - Engedje beeee, én tudom mi ez...
És felcaplat a fekete wasabi-küldönc a két teli tálcával, én meg vigyorgó kelepcetudat-arckifejezéssel vonom kérdőre a mindentudót. A szálak Ribbon és Robbin házatájára vezetnek, akik tudták, hogy ez hiányzott még ahhoz, hogy teljesértékű életet élhessek :-) Így hát átsegítettek a tűzkeresztségen utószülinapi ajándékként, imádtam őket, főleg Ribbanyát, hogy így összeszervezte a hátam mögött, pasim pedig hasonló profizmussal intézett úgy mindent, hogy semmi ne rontsa el a meglepetésem. Ezt szeretem. :-))

Esszé kötelező öröktémában

2008-09-04T11:24:00.015+03:00

Legfrissebb híreink: Zsanett férjhez ment, egy nappal a szülinapom előtt. Nem ütődtem meg a dolgon, egyre több ismerős/barátnő elkel. De az sem érintene lesújtólag, ha nekem hivatalosan nem kötnék be a fejem. Továbbra is tartom ugyanis, hogy a boldogságom sosem múlhat olyasmin, ami gyakorlatilag csak formaság és tradíció.

Beszélgetek ilyesmiről a csajokkal, és mindig arra jutunk, hogy az ő érveik nekem nem tűnnek ésszerűnek, ők meg azért is kötik az ebet a karóhoz (igazából a szerelemhez sincs túl sok észérvem, de abban megszállottan hiszek:-)), és sorolják, hogy

a.) dehát ez ősidők óta így megy,

b.) így papírom is van arról, hogy hűségesnek kell lenni,
c.) keresztény neveltetés,
d.) aki ellenzi és elhatárolja magát az egésztől, az biztos hogy sunnyog, és kiskaput akar hagyni magának,

e.) mindenki előtt kimondjuk és hivatalossá tesszük a szerelmünket

f.) dehát óvodás kora óta minden lány erre vágyik,

stb., de a legütősebb érv az anyukámtól hangzott el (aki köztudottan elvált, egyetlen férfi szavában sem hisz): a sokéves kapcsolatom idején fáradhatatlanul zaklatott, hogy mikor kötjük végre össze "életünk vonalát". Megkérdeztem tőle, hogy ugyan mitől is lenne úgy jobb nekem, éccsanya? Idézem: " mert ha elváltok, muszáj fizetnie gyerektartást". Értem anya, máris futokszaladok fiúkérőbe :-))

Közben én nem akarom és nem tudom elfogadni, hogy a párom azért maradjon mellettem akár boldogtalanul is, mert hivatalosan, országvilágnak szétkürtöltük, hogy igenis mi tökre szeretjük egymást, és istenbizony sose csalom meg, mindig mellette leszek, ásó-kapa-sírgödör meg minden. Szerintem bőven elég ha ezt az a két ember tudja, akire valójában tartozik. Én biztos vagyok benned, naponta megerősítesz abban, hogy szeretsz, miért törődjek azzal, hogy ezt a világ tudomására is hozzam egy gyűrűvel és egy ceremóniával, ahol olyasmit fogadunk meg, aminek ma már nem sok hitele van. Nekem, aki előtt nincs egy boldog életfogytig tartó házasság mintája, még kevesebb a hihetősége ennek. Anyáék elváltak, nagyanyáimnak keserves élete van/volt a férjeik mellett... én huszonhat évesen sokkal több boldog évet tudhatok magam mögött, mint ők bruttóban összesítve.

Persze ez sem az az érv, amivel a kiccsaládomra hatni lehet :-), nagyanyám sokallja az eddig fogyasztott pasimennyiséget, bordélyházról meg erkölcsről beszél, meg hogy higgyem el, csak a szűz lányokat nézik valamibe a férfiak. De ez egy másik hosszú értekezés témája lehetne.

Nade a fentiek ellenére tudjuk, hogy nem vagyok a tűzönvízenát elvek embere, és mégiscsak tudok olyan mellette szóló érvet találni, ami meg tudna puhítani majd egyszer. Vegyük például az olyan technikai érveket, mint hogy a gyerek az apja nevén legyen (ez a procedúra tudtommal sokkal bonyolultabb élettársi kapcsolatnál), vagy ha hitellehetőségben jobban járunk. Ennél kedvesebb indok, hogy fehérruha, és szépek vagyunk és boldogok, és ezt velünk ünneplik a barátok és a családjaink, és milyen jó ok ez arra, hogy sok szerettemet egy fedél alá hozzam egy felejthetetlen bulira. Ez így mégiscsak sokkal jobban hangzik.

Tehetség témájában

2008-08-29T13:53:00.004+03:00

Legutóbbi önanalízisből fakadó csúfos felismerésem: szeretnék mindig mindenben jó, sőt ha lehet a legjobb lenni. Ellenben ezt úgy próbálom meg elérni, hogy a kisujjamat sem mozdítom. Merthogy erősen bízom abban (sőt, hajlamos vagyok szentül hinni), hogy istenadta tehetségem van úgy nyelvérzékben mint fogalmazásban vagy fotózásban vagy játékban, és minden másban... és akkor jönnek a pofonok, hogy bármennyire is szép és ultra-artisztikus képeket csinálok az ügyes kis masinámmal, a nagy és profi gépek tudását sosem fogom tudni utolérni, még ha véletlenül lenne is érzékem és kellő kreativitásom a fényképezéshez (ami szintén elvétve jellemző). Böngészgetek fotóblogokon, és esz a sárga irigység a szívfájdítóan szép színek és fények, meg ötletes témák láttán.

Ugyanezen okból sírás kerülget, amikor okos, összefüggéseket gyorsan felismerő, több lépést előre átgondolni képes férfiember rávesz engem arra, hogy a.) amőbázzak b.) sakkozzak (!!) vele. Heveny agybénulás tör rám ilyenkor, mikor nagy szükség lenne arra a csenevész logikai készségre. Fosok attól, hogy bármit és bárhova lépek, azonnal átlátja kedves ellenfelem, hogy lövésem sincs (ja de, van, fejlövésem) a logikához mint olyan. Hiába vagyok tisztában azzal hogy bástyával ide, gyaloggal csak így, lópacival ügyes L-alakokban, és vigyázzak a királynőre de nagyon... nem látom át, pedig szuggerálom őket, agyalok, izzadok, majd végső kínomban előretolok egy gyalogot, hogy a következő pillanatban gyalázatosan le legyen ütve egy ügyesebb futó által. De folytatom, pedig egyre cefetebbül érzem magam, és gyűlölöm ha valamihez ennyire nem konyítok agyhiányból fakadólag. Ezért aztán fellélegzem, amikor ügyes lépegetésim eredményeképp repül a királyom is, sakkmatt, vége, köszönjük a szép játékot :-)))

Summer summa

2008-08-28T10:04:00.015+03:00

Kipihent-üde-frissen visszatértem a nyári relaxációból, és bár nem esik jól visszaszokni, tényleg segít, hogy kritikus pillanatokban visszanézegetem az elmúlt másfél hét képes összefoglalóját, amibe belefért egy kis ereszdelahajam, még ha kicsit öregesebben is már 26 felé :-) (legkésőbb fél 2-kor hazafutás??), nagy kedvencek koncertjeivel, porral és tömeggel de igazi mézespálinkás hangulattal, hazafeléúton útbaejtett ismerős ablak alatti rögtönzött és végigvihogott ordenáré szerenáddal:

Barátnős csibeprogram pletykával, körömlakkal, napozással, magazinokkal:

Csendes-nyugalmas-összebújós hét kettesben, jórészt vízszintesben: ágyban, strandon pokrócon, vízben matracon, medence mellett nyugágyon - vagy ha nem, akkor kirándulva, sok finomat bemajszolva, tóparton vagy kirakodósok közt korzózva, kajakozva-úszva, csúnyán leégve, szépre barnulva:

Aztán egy röpke estére összejött a régi csapat közel teljes létszámban, tokajival és szalonnasütéssel koronáztuk meg a balatoni panorámás igazibarát-találkozót:

A hiányzókat pedig a Szimplába trombitáltuk össze kedd estére, egy nyárvégi beszélgetőestre:

És a pont a már így is gyönyörűséges i betűre a tegnap esti Holdudvar-mozi volt, a szabadban felsorakoztatott összecsukható széksorokon, a margitszigeti fák és holdudvaros vörös lampionok alatt, whiskey-gyömbért szürcsölve, pogácsát rágcsálva, miközben a mozigépész tőlünk karnyújtásnyira kezelte a kattogó filmgépet, cserélte a szalagokat, keresgélte a lehullott alkatrészeket, ha épp azt kellett... És nem utolsósorban egy rég áhított nagyon európai és szívemnek nagyon kedves zenés filmmel, aminek most gondolkodom, hogy vajon miért is az a címe, hogy Egyszer... a helyes megfejtők között hangszórót sorsolunk ki (sponsored by E.baby). Mindenesetre kedvcsinálok és zárom szirupos nyári ömlengésem a következő zenemuzsikával:

Alanis

2008-08-14T12:07:00.003+03:00

Már évek óta él a szent elhatározás és eskü és istenbiza, hogy olyan világkatasztrófa nem történhet, hogy ha Alanis Morissette Budapestre jön ne vegyek részt a koncertjén. Aztán mégis megtörtént valami még annál is rosszabb kb. 3 éve. Koncertet adott a MP-ban, én meg 300 kilométerrel arrébb szívtam a fogam és nyüszítettem, hogy nem engedhetem meg magamnak hogy betartsam a szent fogadalmat, 16 ezer pengő a szegény diákhitelből tengődő bölcsészkisasszonynak way too much volt. De már akkor megálmodtam, hogy a Szigeten látjuk még egymást, ez még nem lejátszott meccs...

Apró csalódás, hogy természetesen alig látszik ki a földből (ill. színpadból), és az utóbbi évek magánééleti válságai (nyilván bulvárt is olvas, aki valamit is ad magára :-)) többek közt fenéktájon is szembetűnők. De amint megszólalt azon a tiszta szép hangján, hol érdekeltek ezek engem... teli tüdőből üvöltöttem a Hand in my pocket-ot, a Oughta Know-t, tolultak az emlékek a Head over Feet-nél (amikor minden este ezzel altattam el Noah-t, hol cd-ről, hol saját torokból halkan; amikor valaki másnak ezt énekeltem csak úgy, mert így éreztem), eufóriában figyeltem, ahogy helyette énekli a sokezres tömeg az Ironic-ot... és a végén természetesen Thank You... nekünk van megköszönnivalónk, na.

Bókszakértő (aka bókember :-))

2008-08-12T11:51:00.002+03:00

"Higgye el, magácska nagyon messze esett a fájától..."

Álomanyuka*

2008-08-11T10:40:00.004+03:00

Nyolc hónapos terhes vagyok. Mióta tudomást szereztem a dologról, először járok orvosnál. Belémhasít, hogy te jó ég, hiszen nyolc hónaposan illene nehézkesen mozogva, derékfájósan, dagadt bokával, de főleg tekintélyes pocakkal mászkálnom. Ehelyett lenézek, és azt látom, hogy nem nagyobb a hasam, mint mikor jó kiadós vasárnapi ebéddel tömöm meg. Tehát a szokásos szűk farmeromban és szűk trikóban vagyok, és alig valamicskét domborodom. Első sokk.
Az orvos megtapogat, rosszallóan és kétkedve néz...
- ... nyolc hónapos???
- Hát igen... - válaszolok szégyenkezve, alig hallhatóan.
- Rugdalni azért szokott, ugye? - mármint a gyerek, úgy érti. Persze, hogy úgy érti. Lázasan kutatok a szürkeállományban, hogy éreztem-e valaha mozgást ott bent. Beleizzadok a koncentrálásba, hogy legalább most érezzek valamit, mert asszem nyolc hónapig észre se vettem, hogy van bennem egy kiskölyök... és aztán jön valami furcsa mozgás hastájékról, valami még furcsább, bugyorgó hang kíséretében, és fellélegzem (ezek szerint eddig is csak az odafigyelés hiánya miatt nem mozgott a kis pupák :-)).
- Mozog, igenis mozog!! - győzelmi csatakiáltás.

Szép kilátások...

* a hangsúly az Álom szón van, ne feledjük

Angol nyelvlecke (avagy: ezek hülyék :-)))

2008-08-07T10:56:00.004+03:00

Fordítsa angolra a következő, udvariassági formulákban bővelkedő párbeszédet!

- Ideadnád a tolladat?

- Hogyne. Itt vagy. / Persze. Ott mész.

- Köszönöm.

- Légy üdvözölve. / Egyáltalán nem.

megfejtés: - Could you give me your pen, please? - Sure. Here you are./Of course. There you go. - Thank you. - You are welcome. /Not at all.

Nemek harca 2.

2008-08-07T10:51:00.002+03:00

Tegnap egy szörnyű felismerésre jutottam, aminek az alapkonfliktusa a nők biológiai órája, tudjátok, ami ketyeg. Huszonévesen már aktívan keresgélünk, 25 fölött már erősen arra hajazunk, hogy a leendő gyerekeink apját találjuk meg. De valójában tisztán SZERENCSE kérdése, hogy még időben találjuk meg azt a pasit, akivel boldogan élünk míg meg nem halunk. Ha nem vagy mázlista típus mint én (hallod, univerzum?? Én mázlista vagyok, mákosmalac, szerencselánya, négylevelű lóhere fénylik a homlokomon, értem? :-))), akkor mondjuk 35 évesen férjhez mész az első utadba kerülőhöz, és lebabázol neki, mert ki tudja meddig lehet még, és természetesen nem akarsz kimaradni az anyaság élményéből.
Sunyi, nemveszekrólatudomást módon közben tudod, hogy nem passzoltok a férjeddel, aki a gyerekeid apja is lett ezennel. Így a te felelősséged, a te bűnöd, hogy a gyereked rossz házasságban, vagy csonka családban fog felnőni, és gátlásos lesz, és félelmekkel él együtt, és nem lesz előtte egy követendő példa a harmonikus párkapcsolatról... jesszusom ez nagyon siralmasan hangzik, nem? A pasiknak bezzeg nem kell hogy emiatt fájjon a fejük, miközben én nem látok elméletben sem megoldást. Vagyis de. Gyorsan meg kell találni a másik feledet, mielőtt kifutsz az időből. FUCK.

3 nap társas relax

2008-08-05T15:49:00.008+03:00

Valóban nem kell a világ végére menni ahhoz, hogy nyaraljunk - ahogy bölcs Ribbanyánk is megmondotta volt. Huszonöt kilométer Belga-döngetés után már ott is voltunk az aranyos panzióban, szép lassan minden páros megérkezett, és indult a welcome-vodkázás a kerti székeken. Seperc alatt egymásra hangolódott a társaság (majdnem) minden tagja, meglepően hamar oldódott mindenki, pedig egy három-négy felől összerántott társaságról beszélünk, ahol mindenkinek akadt új arc.

Volt kis dunaparti lézengés fürdéssel, beszélgetéssel, hekkeléssel, kártyázással - itt még a két vadállat (ti. Brúnó és Gerzson) is körbeugrált-ugatott minket.

Aztán kutyások el, a maradék csapat este bográcsozás mellett beszélgetett és poharazgatott, míg álmos-bucira nem ettük magunkat a finom kolbászos paprikáskrumplival.

Másnap a nyugis, régi kétmedencés strandot is bevettük, nőcis magazinokon csámcsogott mindenki az árnyékba terített pokrócokon. Este pedig zsírhagymás szalonnasütéssel zártuk a minikirándulásunkat.

Teljesen kicserélt a 11-ig alvás (részemről inkább pihentető plafonnézegetés 8-9-től, amikor felébresztett a betűző nap), a hozzám hasonló emberek társasága, a vízpart, meleg nyári esték a tűz mellett, a boldogságos nyugalom, amit a párom és mindezek együtt adtak.

2008-07-31T13:10:00.002+03:00

Most az egyszer sikerült volna viszonylag kevés stresszel-parával rákészülni a mininyaralásra. De hál'istennek mindig akad valaki, aki miatt ökölbe rándul a... gyomrom (hű).
Ha elfogadtok egy tanácsot tartós lelkibékétek érdekében: semmiképp ne ragadtassátok szervezésre magatokat (főleg ne többnapos esemény szervezésére), hagyjátok, hogy maguktól alakuljanak a dolgok, várjátok meg, míg valaki más megszervez és lerendez helyettetek mindent, hogy csak elegánsan be kelljen libbenni a szállásra, ahol a sültgalamb már friss-forrón várja, hogy szájatokba repülhessen végre.
Amennyiben kis izgalommal szeretnétek fűszerezni az egyébként unalmas készülődést, telefonon zaklassátok a szervezőket, hogy mit és hogy sikerült foglalni, szabadon fikázzátok a szervezést, a helyet, a programokat, esetleg már előre döntsétek el, hogy ez így szar lesz, és ezt ne habozzatok rájuk borítani.
Teljesen felesleges a saját lelki békédet felborítani, elég ha a totumfaktumok szenvedik meg a nyafogáshalmokat, hisz ők már úgyis tudják tapasztalatból, hogy ez ezzel jár (csak mindig naivan bíznak abban, hogy ezúttal könnyebben és újabb ráncok nélkül megúszhatják).

Nem feltétlenül SFW

2008-07-30T20:25:00.003+03:00

Még mindig királynői csemege, annak apropóján, hogy napok óta szaggatom fel a gyerek/kamaszkori emlékeket youtube-nyúzással.
Az előbb olyat tettem, amit már évek óta nem - felhívtam az apámat csak úgy spontán, mert erre bukkantam. Betettem maxi voluméra, hogy az az Ibrahim úgy szóljon, hogy őt is megrohanhassák az emlékek. Aztán mikor meglepetésében felnevetett, megkérdeztem, hogy igaz-e a legenda... nem értette.
- Apuuu, dehát tudod melyik... hogy anya ablaka alatt elvirnyogtad ugyanezt a dalt még háromezer évvel ezelőtt, szerenád címszóval...
Vonakodva (hallgatózott a mostohaanyukám) és kuncogva, de bevallotta. Az éééén apukám, az én vérem, most már semmi kétség!!
Semmi vallás, semmi hátsó szándék, csak és kizárólag a fater fiatalságára emlékezve, és mert szerintem ez is remekmű, íme:

"Alig fürdőruhááában"

2008-07-29T16:43:00.003+03:00

Július legvégére sikerült összehozni egy ultrasűrített augusztust. Bár a lelkem nagyon rendben van mostanában, testiek és szellemiek már nagyon visítottak egy igazi nyárért, aminek a tökéletes epilógusa a következő hétvége lesz.

Az igazi barátok egy részével - milyen furcsa, kizárólag párosával - Dunapartozós, bográcsozós, beszélgetős, borozgatós, láblógázós hosszú hétvégét szerveztünk. Sok páros egyik-másik fele most debütál a bandában, a külföldi hiányzókat nem pótolhatják, de örvendezem, hogy sokasodunk és van igény a társadalmi megmozdulásokra.

Aztán gyors hazavizit, és máris itt a Sziget, az idén csak a kedvemért meghívott százezer istenbandával: Alanis Morissette, The Kooks, KaiserChiefs (most pont ki kell hagynom őket :-((), Roisin Murphy, R.E.M., Pendulum, The Killers. És bónuszmeglepetés, hogy az említett külföldi hiányzók közül többen is velem örömködnek majd, juhúúú.

És mindez még csak előmelegítése az igazi nyaralásomnak, Killers-másnap már nyesünk le a Balcsira csak kettesben, és ott fog elérni a következő huszonévesség rákfenéje is, aminek miért is ne örülnénk... (itt emlékeznék meg róla, hogy az utóbbi 1 hónapban 2 azaz kettő gonosz megjegyzés hagyta el szeretteim száját, miszerint ne nyafogjak, hiszen lássam be, keményen száguldok már a harminc felé - ahhoz képest viszonylag jó bőrben vagyok...!!!) Annyit fogok aludni és rosszalkodni és csak számomra kedves tevékenységekkel foglalkozni, amennyit nem szégyellek - márpedig köztudomásúlag nem sok szégyenérzet szorult belém.

A nyaralás i-jére a pont pedig, hogy az utolsó 2 éjszakánkat a Görcs nagyapó nyaralójában töltjük a többi igazibaráttal, rogyásig dinnyeevéssel, fürdéssel, csajos beszélgetésekkel...

Terveim szerint legalább féléves feltöltődést szippantok magamba a relax és a sok nekemvaló program alatt. Rámfér, mert már hosszú hetek óta pirosan villog a Charge battery felirat...

Freddie

2008-07-26T12:25:00.003+03:00

Mostanra persze elég nagy pontossággal működik a radarom a melegek kiszúrására, szerintem még a látensekére is :-) Nagyon nehéz dolgom van, hiszen minden filmből és műsorból ömlik, hogy a férfi divattervezők, meg fodrászok, meg igényes márkákat viselők, meg magukat túlpiperézők, meg a feminin mód affektálók, meg tündibündiző bájgúnárok... hát igen, őket aztán valóban egyszerű, ide-a-rozsdásbökőt bizonyossággal beazonosítani, hisz sokan rá is játszanak (nem térnék ki DIREKT a melegfelvonulás rikító-exhibicionista résztvevőire).
Nade. Huszonegynéhány év dacára, mikor ŐT meglátom a színpadon... még ma is a férfiasság abszolút mintaképe nekem, a mozdulatok, a borosta, abba a székbeszögezőlegesen erőteljes és gyönyörű hangba pedig még mindig szerelmes vagyok.
Mindig eszembe jut az a reggel, mikor 10 évesen apa azzal keltett fel egy novemberi reggelen, hogy Ő meghalt... Kata barátnőmmel a negyedikes osztálybulin csak Őt kértük, és könnyezve-összeborulva táncoltunk a Show must go on-ra, miközben mérhetetlen büszkék voltunk a gyászunkra. Az aranyhaltól (vagy az én gyerekkori álmaim varázstükrétől) harmadikként azt kérném, hozza őt vissza...
Egy kis libabőrkeltés:

2008-07-25T16:53:00.000+03:00

Egy odamondós fórumon olvastam ma, elgondolkodtató :-)):

- Ismeros lanyokrol beszelgetve a sracokkal altalaban az a konkluzio, hogy 10-bol 8-at "megbasznank". Ez van.
- Azokkal mi van akit megbasznánk, de nem dicsekednénk velük a haveroknak? :D
- Az a maradék kettő.

2008-07-21T16:13:00.003+03:00

Szép nyári barnaságomat nem a gonosz UV-sugarakat okádó napsütésnek és nem is a kéken világító koporsóimitációnak köszönhetem.

Intergalaktikus barnítókrémem van, tökéletes választás.
Intergalaktikus, igenis, rá van írva feketén-fehéren:

5 naprendszeres használat után gyönyörű barnaságot érhetek el vele :-DD

Már három naprendszerben használtam, tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretne reggel büdös és sárga tenyérrel ébredni, és szeretne reggeli megrovó pillantásokat a szintén besárgult kezű hát-és popsikrémező felelőstől :-)), akinek még kettő naprendszeren keresztül tűrnie kell annak érdekében, hogy túlbarnuljam őt...

Carly

2008-07-15T10:31:00.003+03:00

"i guess we all have to date some that are not too good in order to meet Mr. Right!!!!"

Nyilvánvalóság, triviális, de most nagyon betalált, hogy ex-főnök-anyukám is megtalálta, akit keresett, hosszú hónapok óta most hallok először róla és a már négyéves ex-gyerekemről :-). Becsapottság, pokoli egyedüllét volt amit érzett, amikor a kilenc hónapos gyerekkel otthagyta az apuci egy másik nőért. Az önállósodásának első lépése volt, hogy beköltöztetett engem, hogy ne szoruljon rá daddyre, ha ő melózik, vagy neaggyisten bulizik. Nehezen engedett fel, hisz vér angol, de a végére barátnők lettünk, és elsírta nekem, ha feltépődtek a sebek. Nagyon sokáig szenvedte a hűtlen apucit, főként hogy naponta találkoznia kellett vele - és mostanra (több mint 3 év után) jutott el oda, hogy mást is beengedjen. És amikor boldog vagyok valaki mellett, olyankor értékelődik fel a sok rossz tapasztalat, amiért hálás lehetsz - mert igazán tudod értékelni azt, ami jó. De persze főleg azért vagy hálás, mert "az összes eddigi véget ért" ;-)

2008-07-11T14:59:00.006+03:00

Ha már nyaralás még mindig nincs elérhető közelségben, legalább egy új szerzeménynek örülhetek a lakásban, ami sokkal mutatósabb mint a jóöreg csúnyakopott ágyam, és első darabja a leendő szép nappalimnak. Egyedül a csúnya, ellenben ízléstelen kék szőnyegem az, ami még ócskábbnak mutat mellette. Laminált padlóért kiált a szép sarokülő, a padló pedig új gardóbszekrényért és tévéállványért és komódért fog kiáltani, azok pedig új számítógépasztalért, és ha mindez megvan, akkor nem élhetek tovább fali dekor és szép függöny nélkül. Mázli, hogy pont van a mellényzsebemben párszázezer dollár, és akár holnap is beszerezhetem mindezt, hogy egy ízléses és nekemvaló nappaliba térjek haza ezentúl :-S

napi BKV kérdés

2008-07-11T14:56:00.003+03:00

Mennyire jóízűen eszed meg a frissmeleg csokistekercset a metrón ülve, amikor jobbról szemmagasságban, félkarnyújtásnyira egy szőrös valag vigyorog rád a lecsúszott farmerből, szemben pedig egy huszonéves csúnya lány merül el könyékig az orrlyukában?

2008-07-07T14:46:00.003+03:00

Amikor még össze tudtunk gyűlni a Szimpla Kertben sokan. Amikor még nem távozott a barátaink fele a világ száz pontjára. Amikor minden távozót onnan búcsúztattunk, egyre fogyatkozva. Amikor az első érkező kapásból kikért egy nagy vízipipát, hogy szippantsunk almát közös pippantyúval. Amikor volt még vízipipa a Szimpla Kertben.

Azok mégiscsak szép nyári esték voltak, a rozzant székek között, a lampionok fényében.

Most az ittmaradtakat is nagyon nehéz összegereblyézni, vidékre mennek, hazamennek, fáradtak, máshova ígérkeztek, nincs kedvük.

Ezért valahol tartottam attól, hogy furcsa lesz így, kétszer kettesben a szimplában. És persze picit más is volt. Máshogy jó. Mert a négy az csak relatíve kevés - ha ilyen nagyszerű "alapanyagokkal" dolgozunk, semmi ok aggodalomra. Egy pillanat alatt elrepült három óra úgy, hogy észre sem vettük, csak meséltünk és boroztunk és nevettünk, és én úgy örültem, hogy ott vagyok, és hogy pont ott és pont ezekkel a külön-külön is olyan "igazi" emberekkel - pont volt az i-re, hogy a szakállas is beesett az utolsó harmadra. Ennél már csak egy jobb lehetett volna - ha van még vízipipa is. Akkor fényévekkel jobban ébredtem volna vasárnap, ha nem kínzatom a tüdőmet egész este sok cigivel a shisha helyett.

Spoiler újra

2008-07-02T13:05:00.002+03:00

Lehetséges, hogy én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki teletextből tájékozódik a filmekről. Pedig tök egyszerű, ha kíváncsi vagyok rá, h éppen mit nézek, és már fél órája megy, akkor onnan megtudom, h mi az alapszitu.
Rosszabb esetben annál sokkal többet is megtudok.
Múlt héten egy 16-os karikás filmről olvastam az m2 txt-n: családi nyaraláson folyóba vész a család kisebbik gyermeke, egy 5 éves kislány. A bátyja nem hajlandó elfogadni, hogy meghalt, és végülis igaza is lesz, mert a fagyisbácsi vitte el, aki ott leselkedett a feleségével, mert nekik meg annak idején tényleg folyóba fúlt a kislányuk, és kellett nekik helyette egy másik. Így hát becsempészték a kislányt a furgonba, és jól eltűntek egy másik városba a világ végén, ahol Anne Shirley a felszolgáló. Nade a báty meg mindezt jól kinyomozza persze.
Na most ha ott befejezik a szummázást, hogy a báty nem hajlandó elfogadni hogy meghalt, akkor talán ért volna legalább egy pici meglepetés a film közben.
Tegnap pedig ugyanúgy m2-n másik filmet kezdtünk nézni. Txt: Szőke kislány tanúja anyukája halálának, akit egy bajuszos sorozatgyilkos a szemei előtt végez ki. Aztán a kislányból 30 év múlva Szőke maca lesz, és nyomozó, és akkor megint felbukkan egy ugyanolyan módszerekkel dolgozó ölőgép, de héhé, nem az aminek látszik, ez NEM AZ a gyilkos, hanem tudjátok ki? Ugyanannak a bajuszos gyilkosnak a fia (ezt az infót egyébként a film utsó 5 percében tudnánk meg ha nincs a jótékony txt), jó mi? Nézzétek meg föltétlen!

"akkoris kivágom magam" bajnokság

2008-07-02T12:54:00.005+03:00

- A Titanic nem is romantikus film!
- Nade akkor mi? Katasztrófa?
- Hát igen.
- Ugyan már, minden romantikus filmben van valami katasztrófa, vagy tragédia, nem figyelte még meg?
- Háttööö... nem hinném.
- Na, mondjon egy romantikus filmet.
- hmmmm... A szerelem hálójában!
- Na látja, ott meg belegabalyodtak a hálóba!

- Értse már meg, nem szeretem a napkrémet!!
- Értem. És meghalni, azt szeretne?
- (rövid rágódás) ... hát inkább, mint a krémet!

2008-06-17T14:18:00.001+03:00

Apropó, spoiler

2008-06-16T15:13:00.003+03:00

A gépész az egy jól megcsinált film, pont annyi feszültséget és szorongást vált ki, hogy még másnap is eszembe jusson. Dark movie (általam kreált kategória, de nem védettem le még), sok köddel és homállyal, ami a végén többé-kevésbé kitisztul, és kitágult pupillákkal lesed a mindennek az okát, és a szemed előtt felgyorsítva kibontakozó bűn és bűnhődést.

Nade. Amikor a Port-ízelítő mellé ezt a képet teszik fel, az azért mégiscsak előhozza az állatot (egy dühösen fújtató kölyökcsincsillával tudnám talán érzékeltetni) belőlem.

Vagy mondjuk a Titanicot reklámozhatnátok egy vízbefagyott Dicaprió fotóval. Vagy inkább a Hatodik érzék brúszvilisz képe alá: és a végén hahiszitek-hanem kiderül, hogy végig halott volt, eszméletlen!!! Ugyanez a Nicole Kidman kép alá a Másvilágot népszerűsítve. Érzitek, ugye. Nem szeretem én ezt.

Málnaóda

2008-06-16T14:42:00.004+03:00

A málna nagyfokú önzést vált ki belőlem, de nem tehetek róla, annál finomabb dolog nincs a világon. Megveszem, besunnyogok vele az irodába, mer ebből az összes darabot, az összes száz grammot csakis én fogom megenni (ebbe persze beleszól kis újonckollega, aki három szemet is (!!) levámol tőlem, miután csúfosan lebukok konyhából kifelé jövet :-)) . Részben ezért zajlik le a bekebelező rituálé úgy, hogy a megmosott kisdoboznyi kincset leteszem magam elé a monitor és billentyűzet közé, és beveszem az elsőt. Majd gyors egymásutánban a másodikat, harmadikat, huszonegyediket, harmincadikat, amíg csak látok egy picit is doboz alján. De nem is tudnám máshogy, ha két kilót tennél le elém, akkor annyit ennék meg belőle egyszuszra, mert sosem elég.

Azért egy mms kedvéért megálltam egy pillanatra, mert a kincsesdobozban találtam egy mintegy szilvanagyságú, szív alakú díszpéldányt is - el kellett küldenem valakinek... ez azért mégiscsak nagyvonalúság, ugye.

netes hirdetés - ilyen egyszerű

2008-06-11T11:58:00.002+03:00

Are you sexy? – Just enter your date of birth and find out now!

szpájver prodzsekt

2008-06-11T11:48:00.002+03:00

Besenyő N. P. Istvánné aki vagyok (avagy Besenyő Naivan Pislogó Istvánné), jelentem tegnap esti felismerésem – a kémprogramok tényleg léteznek.
És nemcsakhogy léteznek - az én kis pici otthoni gépembe is bekúsznak pirosféreg módjára, és leszívják a megatitkos adataimat, miközben én egy fia vírustalanító-féregtelenítőt sem oltottam be a kis pécémbe…
de aztán a világ leghathatósabb szaksegítségével zöldféreggé válnak a kis piros genyók, és kisunnyognak onnan, ahol semmi keresnivalójuk nincsen.
Mer saját bejáratú szupermenem van, akinek szintén AZ a dolga… hogy helyettem gondolkozzon (sóóóhaj).

Aranyváros

2008-06-09T12:51:00.003+03:00

Nyári reggel - then and now

2008-06-04T10:49:00.003+03:00

Néha - így nyáron főleg - megáll velem reggel az idő, és eszembe jut, hogy is nézett ez ki mondjuk öt évvel ezelőtt. Vagy tíz.
(a képernyő lassan hullámozni kezd, majd elénk tárul egy tetőtéri szoba, a serdülés tüneteit mutató, reggeli napfényben szendergő, vékonka tizenötéves lánnyal az ágyban)
Reggel kilenckor kinyitom a szemeim, a madarak csicseregnek, a kutyánk hátul ugatja a két büdös macskát, habzó szájjal morogva-ugatva és körbe-körbe rohangálva a kenneljében, mert ezek a dögök direkt harminc centire a kerítésétől süttetik a hasukat.
Kinyitom a reluxát és az ablakot, és látom elbiciklizni előttünk a szomszéd Icanénit, aki már hazafelé tart a temetőből. Lassan-nemsietve lebattyogok a lépcsőn hálóingben, a kishúgom már rajzfilmet bámul a tévében. Anyáék persze dolgoznak, csak ketten vagyunk (senkisem mondja meg meddig tart a tévézés, hogy és mit együnk, mennyire vagyunk lustadögök és mérnem jut eszünkbe ezt és ezt lesikálni, felmosni, elrakni...) Bambulok a tesóval egy kicsit én is, aztán kitaszigálom reggelizni a teraszra. Reggeli után lehet hogy átöltözünk, lehet hogy nem, de biztosan lemasírozunk epret szedni, mert azt szeretjük, és mert van. A saját kertünkben.
Aztán fogom a könyvemet, és a kerti hintába telepedve olvasgatok egész délelőtt (én biztosan olvasok, a hugi szerintem sorozatot vagy zenetévét néz, néha bevakkantok, hogy hangot rá...), néha csak csukott szemmel engedem, hogy rámpirítson kicsit a nyári nap...
(lassú képernyőhullámzás, egy morcos, majd' huszonhat éves, vékonka nő néz vissza a tükörből - reggel fél nyolckor fekete szövetnadrágban és szaténingben próbál arcot rajzolni magának, és lélekben felkészülni a nyolcóra munkára)

Nyí-regy-hááá-za!!

2008-06-02T12:41:00.004+03:00

Eddig azt sem tudtam, hogy Nyíregyházán létezik olyan, hogy lovassport (irul-pirul)... ergo tegnap, amikor a nemzetivágta-döntőbe csöppenve meghallottam, hogy bent vagyunk a döntős indulók között, nagyot kerekedett a szemem. Amikor pedig a kis piroshuszár-jelmezes fruska (Suták Vanda, Alexander nevű lován) első helyen száguldott be, akkor a szájam is eltátódott , utat adva az artikulálatlan örömsikolyoknak.

Betűszín interpretációk

2008-05-30T09:35:00.002+03:00

Ezúton közvetíteném messziföldi barátnőim email-párbaját komment nélkül (talán csak annyi, hogy mentális gyengélkedés folytán nem vehettem részt a beszélgetésben sajnos... adalék a teljes megértéshez: gmail levelezőprogram konferencialevelezéséből válogattam ;-))

M: Mit vetettem hogy eppen NEKEM jutott a ROZSASZIN felirat?????????

Zs: Nalam te sarga vagy, es a B(…)i a rozsaszin...nalatok hogy van ez , lanyok?

E: Nalam te oan mustarszinu vagy zs, m lila, ma(...) zold, b(…)i meg nem rozsaszin, hanem oan ciklamenszeru, en oan bordoszeru...

Sztem a hajamhoz jobban illik az ezust, mint azt a szilveszteri kepek is demonstraljak, de nem kertem voros szonyeget a tiszteletemre, eleg lesz a 6fogasos vacsora, meg a szinhaz!:)

M: Jah akkor ez a szinvalasztas lehet teljesen random, hogym kihez mit rendel hozza, de tuti valami koze van a sorrendhez, hogy ki hanyadiknak valaszol. A multkor en kezdtem a levelezest es en voltam a zold, most meg nekem Ma(...) a zold. E, Te lila vagy, Zs mustar, A barna, ez az en interpretaciom:) Lehet teves kovetkeztetes, elofordul, hiszen BTKs voltam, nekem csak sokat kell beszelni a semmirol, az megy is :)

E: M, most uon szinuek az emberek nalam, mint nalad, mert most otthorol netezek, szal ezek szt mas gepen is valtozikk.... Most te rozsaszin vagy,en lila, zs tarosaqn mustar, mar mint a mustar...

Szerencse fia

2008-05-27T09:55:00.004+03:00

A büdös emberek egyik fő jellegzetessége, hogy mindenhol ott vannak. Nem tudok olyan buszra, vagy trolira szállni, ahol ne magasodna fölém, gőzölögne mögöttem, bűzölögne előttem valaki. Próbálok arra gondolni, hogy ej no, hiszen az ő ferromonjaikra is biztosan bukik valaki... mint például Zsolt, kedves csoporttársam - kollektív olaszos fagyizás közben (fagyi stílusosan a Gelato-ból) a mellettünk lévő padon két idős csöves öregúr nótázgat, és iddogálja a flakonos-tablettás rettenetest.
A mi fagyit majszoló lányaink arcára odafagy a fagyiélvezet, mikor kíméletlenül ránktelepszik a gyilkos kipárolgás. Egymásra nézve fintorgunk, insegnante megjegyzi, talán odébb is állhatnánk... Zsolt (aki ezekből mit sem vesz észre) : - Hmmm, érzitek? Valahol grilleznek!

2008-05-21T17:00:00.006+03:00

Ez ma már a harmadik! De megint eszembe jutott egy nagyon fontos életbevágóság:

Nálunk a Berényi Dani szereli a klímát. Nálatok?

megj: újabb bizonyíték a meglepően jó arc-asszociációs képességemre. Gina szemberöhögött, mikor kinyögtem, hogy dehát ez itt... ezt én ismerem!! És most az egyszer nemcsak a kísérteties hasonlóságra világítottam rá, mint annyiszor (csak úgy futkosnak fel-alá a magyar Mulderek, Kate Nashek, Adriano Celentanók :-)) , hanem hogy ez tényle g a Dani. A klímabiznisz jobban megy a barátokközt biznisznél. Persze nem biztos. ;-))

2008-05-21T16:27:00.002+03:00

Szájharmonikázó csöves járkál a keleti pénztárak kígyózó sorai között. Ez önmagában kipattintja a fantombicskát a zsebemben, és pattanásig feszült idegekkel szuggerálom, hogy a közelembe se jöjjön. Nem tudom sajnálni, kéretlenül sündörög-bűzölög bele a tehetetlen ácsorgók arcába, és kuncsorog, előbb csak kedvesen kérdi néhánnyal mögöttem álló lányt, hogy milyen dalt játsszon neki. A "semmitmondó" NEM az bátorításnak minősül természetesen. - Na de mégiscsak, valami alkalomhoz illőt, mondjon valamit!
A mögöttem álló középkorú nő hátrafordul: - A hölgy azt mondta, hogy nem, nem hallotta?
- Hát magához meg ki szólt? Háááde már magának meg milyen érdeke fűződik ehhez? Nem magához beszélek, a hölgyhöz beszélek! De maga székely, ugye? Naná, há mingyá gondoltam, azok bezzeg egy lyukas garast nem adnak soha.
Innentől kezdve hangos hőbörgés és kiabálás, mindenki megkapja, hogy a fene a pofájukba, hogy egy szaros 20-ast vagy 50-est nem tudnak beledobni ebbe a pohárba!
Egy ekkorka paraszthajszál választott el, hogy megszánjam szegény szerencsétlent, és dobjak néhány súlyos érmét abba a pohárba...:-S

ikezem vagy ikezek, vagy mik ezek?

2008-05-21T16:16:00.003+03:00

Van az az örökszabály, hogy eszem-iszom-játszom-alszom. Meg az átkoskövület tanárnénik, akik bebetonozzák az agyunkba, hogy ezt csak így és sehogy máshogy.
Aztán van a félálomban hallgatott nyelvészműsor, amelyik az azér-mer-aszontamnál kicsit jobban hangzó magyarázatot ad az örökszabály hülyeségvoltára. Határozatlan tárgy előtt eszek, határozott tárgy előtt pedig eszem. Eszek valamit, megeszem a kalapom. Eszek egy almát, eszem az almát. De....... mit válaszolok enni igével arra, hogy mit csinálsz???
Mit csinálsz?
Eszem.
Mit csinálsz?
Eszek.
És alszom egyet vagy alszok egyet?

Re: elnemmossa

2008-05-20T10:21:00.003+03:00

2008-05-19T13:39:00.007+03:00

A kreativitás antitalentuma (szeretem magam így becézgetni, mikor senki nem hallja :-))) kezd ráérezni a lakberendezés ízére. Lehet hogy csak egy löket kellett - egy saját kégli, amiben aztán úgy tervezhetek, ahogy csak szeretnék, és most már lesz egy megahatékony segítségem is... Egész szombaton bútorboltokat jártunk, hogy az álom-sarokülőmre találjak, ami az első lépése lesz az álomnappalimnak... ami kábé így nézne ki, ha huszonszázmilliárd pénzem lenne:

Vagy inkább így:

Vagy nemnem, mégis inkább így:

De egyelőre maradok az olcsóbb megoldásoknál, amit muszáj ikeásan beszerzek, a többit elkezdem tervezgetni nagy tükrös-sarkos gardróbszekrénnyel, bugyitartó komóddal, fésülködőasztallal, hiperfunkcionális tévéállvánnyal, dísz-és könyvespolcokkal, és pálmákkal és szőrös szőnyeggel és keleties kiegészítőkkel. Barna és bézs és fehér színekben. Ja a b**ólámpát kifelejtettem :-))))

Páncél

2008-05-16T12:05:00.006+03:00

Nüanszok, amik mostanság pppping lepattan(hatná)nak az újonnan növesztett harmóniapáncélomról:

- Goofy (a.k.a: Lucky Luke vagy Szkjúzi) kollegám mérgező jelenléte, elképesztő pofátlanul előadott hanyagsága, késései: rendszeres reggeli telefonok tőle (amiket rendszeresen nem veszek fel nyugalmam megőrzése érdekében), melyekben szeretné közölni, hogy fél órát késik. Általában indok nélkül. Vagy legutóbb Ginának rekedtálmosan guffogva el, hogy hát ő most elaludt. Hát fél 9, és ő igazából most ébredt. És aztán 8.00 helyett 9 után becsámpázik.... egyetlen perccel a főnök előtt (!!!). Vagy amikor rákérdezek, miért is nem veszi fel a központi telefont, amikor a telefonosok ebédszünetében csörög... azt válaszolja, ő a zenét hallgatja, nem a telefont.

- Kismalac velem lakik még egy darabig. Albérlő-státuszban hivatalosan, de minden erőmmel figyeltem arra, hogy lakótársként kezeljem... magam iránti elfogulatlanság nélkül mondhatom, hogy ennek érdekében naponta nyeltem békákat.
A közöshasználatú fogyóeszközöket szó nélkül beszerezgettem, mert tudtam hogy magától nem jut eszébe, és azt is tudtam, ha én juttatom eszébe, akkor sértődés lesz belőle. Takarításra csak nagyon indokolt esetben szólítottam fel (nem voltam otthon hétvégén, és vendégváró állapotban kellett lennie a kéglinek), csináltam én, mert én hamarabb elégeltem meg a koszt - minden hétvégén, mikor otthon voltam. És hát sértődést sem akartam.

A szobámban száradó ruhái látványát is hamarabb elégeltem meg, ezért összeszedtem őket, és átvittem - amiért megkaptam, hogy inkább ne vigyem át, mert nem úgy hajtom, nem úgy teszem le ahogy neki jó, mért nem szólok neki hogy szedje össze. Hát mert nem akarok sértődést. Ugyanezen forgatókönyvre felmosás előtt cipőszekrénybe rakom a cipőit, mert útban vannak. Ez sem tetszik néki, és természetesen nem tartja vissza. Mert én úgysem sértődöm meg. Engem ki lehet engesztelni egy kis vicces tutujgatással és "jaj de hát tudod hogy nem úgy értem"-mel.

Ezek mellett tisztában volt vele, hogy bármit szívesen megosztok vele, mert sokmindenen átsegített, és a lakótársi bosszankodások ezt nem feledtethetik. Kevesebbet beszélgettünk, mert hol egyikünk, hol másikunk nem volt otthon, vagy ha igen baráttal/barátnővel... de azt a keveset is nagyon élvezem mai napig.

És egyszer felfedte előttem, hogy a villanybojlerem és a mosógép és a két számítógép nagyon sok áramot fogyaszt ám... innentől kezdve nagyon figyeltem arra, hogy ne működjön/égjen feleslegesen semmi. Aztán mikor egyszer úgy jöttem haza, hogy ő a konyhában evett, és közben a fürdőben és a szobájában is égtek a lámpák, na akkor lekapcsoltam és szóltam érte. Nagy durrogással becsörtetett a szobájába és magára csapta az ajtót.

És a minap szó szerint azt mondta, megtűrve érzi magát nálam. Akkor fel kellett a békákat öklendezzem, de az összeset, mert a vastag páncélomon is áthatolt ez a szó. Mivel volt sok a tarsolyomban, valahol meg kellett adnia, hogy ő biztos nálam is sokkal rosszabb lenne a helyemben, és ez egy sz*r helyzet úgy ahogy van... ő sosem fogadna albérlőt. Tény, hogy nem könnyű, mikor már saját bőrödre megy a játék, és te érdeked, hogy vigyázz a fogyasztásra, a biztonságra, a tisztaságra a saját fészkedben. És nehezíti, hogy az albérlőd lelkivilágára is vigyázz, aki a tieddel viszont nem mindig törődik... De. Azt hiszem sikerült ütköztetni a nézeteket anélkül, hogy az ütközés maradandó sérüléseket okozott volna. Néha el tudom kapni belátóbb, felnőttebb pillanatait. És megfoldoztam a páncélt is, bízva hogy elég erős lesz a maradék másfél hónapra a békés-baráti együttéléshez.

Back in the UK

2008-05-07T15:42:00.006+03:00

2008-04-29T16:29:00.003+03:00

Ez sem vall rám, hogy holnapután indulok Londonba, és még csak most írtam meg a listámat arról, hogy miket kell vinnem... merthogy ilyen listás vagyok, tudtátok? :-)) Konkrét ruhadarabokat írok fel, hogy rózsaszín pöttyös bulis felső, nyújorkeres farmer, hegyesorrú cipő, balettcipő, venszcipő meg ilyenek. És aszerint pakolok be szépen módszeresen, nem ám mint maci a málnásnak! A cipőkkel vagyok a legnagyobb gondban, nagy helyet foglalnak, és még ott van a kedvenc hostjaim kívánságlistája is szalámistul-kolbászostul-vaníliáskarikástul meg túrórudistul... mindeközben ott van a 15 kilós súlylimit, muszáj beleférnem. Szóval csak most kezdek kapkodni, és mindent előkészíteni legalább gondolati szinten... de még most sem egészen hiszem, hogy két nap múlva ilyenkor már a Stansted Shuttle buszon fogok zötyögni a kisgörcshöz. De azt minden porcikámmal érzem, hogy jóóóó lesz!!

My mood...

2008-04-25T10:42:00.006+03:00

And if you say this life aint good enough

I would give my world to lift you up

I could change my life to better suit your mood

Cause youre so smooth

Mostantól Fruttizunk

2008-04-22T22:36:00.002+03:00

Ma esti HBM élmény drága Sz. barátnőm útmutatásával:

Megint éjszakai túra

2008-04-21T10:07:00.003+03:00

Csak abban bízom, hogy ez a (f)élménytúra nem fog megszépülni az idő által, úgy mint a tavalyi, és tartani tudom az ilyet-soha-többé esküt. Pedig istenbiza nagyon vártam, és mosolygósan indultam nemsokkal éjfél előtt, énekeltünk, vidámkodtunk az ötfős csipetcsapattal... aztán amikor az éjszaka és a sűrűsötét erdő kellős közepén nagy hirtelenséggel mindenhol áthatolhatatlan köd vett minket körbe, akkor még úgy gondoltam, hogy ez biztos csak a fun része (Blairwitch is fun volt, nem? :-)). De aztán hideg, és nyirkos, és egyre fáradtabb... de tartottam magam, nemnyafog, belül úgyis előre örvendezik, hogy Bánkútra érve (kb 18 km hegymenet után) ügyesen fog egy buszt, ami visszaviszi a bázisra, Ribbonnal együtt. Aztán kiderül, hogy Bánkút az tulajdonképpen világvégi fantomtelepülés, és busz nem jár oda... úgy egyáltalán se. Választhatok: visszamegyek és újra megteszem ugyanazon útvonalon a 18 km-t, vagy megyek a nálam szívósabb csapattársakkal együtt és még 22-t menetelek... esetleg bokatörést/infarktust/epilepsziásrohamot/kómát színlelek, és akkor talán értemjön a mentés. Nem vagyok jó színész.
Ez volt a holtpont. Aztán ahogy elindultunk, és tudatosult, hogy semmiféle más lehetőségem nincs, megadtam magam, és mentem. És ahogy együtt áztunk (mert hajnaltól kezdve már soksok eső is boldogított minket), és lépegettünk, és a kialvatlanság-kimerültség jelei kezdtek megmutatkozni, egy lezárt viskó verandáján gurguláztunk a kacagástól, hisztérikusan vihogtunk azon, hogy Swipe gatyára vetkőzve melengeti a térgye kalácsát, hogy milyen szánalmasak vagyunk, meg aztán volt egy satnya gyanúnk is, hogy innen nincs más kiút. Akkor legalább élvezzük, ahogy lehet.
Robotüzemmódra váltottam, és vittek a lábaim még egy darabig mechanikus monotóniában, aztán nem bírták tovább... a bal térdem megint lerobbant, a térdszorító fájón dörzsölte a térdhajlatom, és a lefelé menet maga volt a pokol, de legalább a jobb bokám is bemondta az unalmast kisvártatva, így két nyomorék lábbal kellett megtennem az utolsó 12 km-t. Továbbra is ázva, néhol negyedórákra elállt az eső, ilyenkor ázott farönkökön ülve majszoltuk a szendvicseket mesekeksszel.
Azért amikor három vaddisznót láttunk szaladni szép libasorban tőlünk 15 méterre, majd fél perc múlva ugyanott egy rókarudi száguldott el, akkor megállt az idő egy picit... vagy amikor Tar-kő csúcsára a bicebóca +jel utolsónak érkezve, kikerekedett szemmel bámulta a szédítő panorámát, és a már ott álló barátai kaján vigyorral kérdezték: - Na, hogy tetszik?? - akkor még volt erőm kinyögni: - Ronda mint az bűn, f**ér hoztatok ide :-DD
A világ tetején éreztük magunkat.
De új értelmet nyertek az erőltetett menet, és a vánszorgás kifejezések is. Sokszor bekönnyezve a fájdalomtól, és szánalmasan vonszolva magam csak a célt látva valahol messze előttünk, erősen próbáltam szuggerálni a you-can-do-it érzést.
És megcsináltuk. Elázva, nyomorék módon, de megvolt... uszkve negyven kilométer. Lesz mit mesélni az unokáknak, bevállaltam ezt is. De a sohatöbbét azért tartom... már csak szegény térdem kedvéért is, aki még ma is panaszkodik a baromságom miatt...

Nemek harca - személyeskedés nélkül

2008-04-17T15:16:00.005+03:00

Valójában teljesen érthetetlen, hogy egyáltalán léteznek boldog házasságok. Hogy érthetné meg egymást két lény, aki közül az egyik genetikus berögzülés okán szórná szét a magvait a röptében legyekbe is... a másikban ha megmozdul valami, vakon senkimástse, csak ő és nekem ugyan írhat bárki más társkeresőn, kacsingathat a buszmegállóban, füttyöghet és próbálkozhat, ugyan... hisz mind csak azt látjátok rajtam, hogy EGYVALAKI miatt boldogujjongok... tipli van, pink neonvillogással a homlokomon az "occupied" felirat, vakapád, husi??

Ugyanígy... mire gondol az az érzőlelkű, vicces, rajongó, túlszéphogyigazlegyen férfiú, akivel már-már szerelembe estek az első randin, látványosan jól érzitek egysmást, nevetés, kacagás, bókok, összenézések, véletlen érintések, végetnemérő izgalmas beszélgetések, nyúlós búcsúzkodás... szívdobogva csukod be az ajtót utána, és másnap is bizseregsz és zsibbadsz, és révedezel és vársz... meg vársz... és vársz. Aztán vegyül valami nemoké is a nagy eufóriába. Aztán az eufóriának nyomait sem találod a várakozásban, ellenben szétmarod a széparcod, elefánt költözik a mellkasodra, miértelme így a bárminek, miért, mit csinál, lehetséges hogy ő nem...?? Az nem lehet, nem ér rá, beomlott, ledőlt, felgyűlt, elveszett, biztos hogy csak ez lehet... de miért hagyja, hogy belepistuljak a női büszkeségbe, az érintések emlékébe, a tudatlanságba, a neszesemmibe...
Mert persze van ilyen is (fontos: hálistennek van amolyan is :-). És van az a nem is olyan kisszámú nőtábor, akinek jusztis ez kell, mert ez olyan izgi... mert lehet hogy csak 3 nap, vagy két hét múlva, de hívni fog - a pokoli két hét után pedig fellélegezhetünk, miután visszagyömöszöltük a helyére a torkunkból kiböffenő szívünket... hát mégis szeret (hah!).
Őszintén kíváncsi lennék, ez miért jó Nektek, erősnem. Egyszerű ösztönlények vagytok nemde? Jól megértitek egymást, vonzódsz hozzá, szórakoztató, izgalmas, egy igazi kincs... az ösztönöd mit diktál??? Ha azt, hogy másnap izzó sms-t írj neki, hogy fenntartsd benne az örömöt és az izgalmat azzal, hogy jelzed, neked is jó volt... akkor megérdemelsz egy olyan kincset. De mit várhatnánk tőled később, ha a kezdet is hullámvasutazás biztonsági öv nélkül?? És mégegyszer: mire gondoltok ilyenkor?
Egy biztos: a mélydepresszió-kicsattanóboldogság váltójáték nekem nem való. Ahogy az ilyen játszmákban vérprofi férfi sem.

Hát na... ilyeneken is gondolkozom, amálkapillanataimban :-D. Egyébként pedig biztosan tudom, hogy létezik olyan, akinek egész komoly sejtései vannak a nekemvalóságról...

Lomtalanítás

2008-04-14T11:37:00.003+03:00

Megint csúnya összeesküvés áldozata lettem: ti. hazamegyek egy hónapban egyszer, láblógatást és henyélést várva... erre fel drága anyukám belecsöppentett az éves lomtalanításba. Nagyanyámnál. Garázs és pince évszázados kacatjait kellett volna szelektálni. Mama felügyelőtisztként tornyosult felettünk, és dirigált, és vizslatott, és gyanakodott. Hogytudniillik ki ne dobjunk olyasmit, amiből még nagy hasznot húzhatunk. Úgymint egy darab kartonlap, ami jó lesz arra, hogy nyáron a kertben az asztal alá helyezve megakadályozzuk, hogy a hangyák felmásszanak az asztalra (merthogy a hangyákról tudvalevő, a karton a keresztjük, képtelenek rámászni...), vaaaagy egy semmiresemjó villanyborotva, egy olajfoltos rongy (ki ne dobd, azzal törlöm szárazra a kocsit!!), vagy egy látszólag funkciótlan fadarab (deszka az mindig kell!), vagy egy szakadt melltartó (csak ki kell mosni, milyen jó is lesz az), kővé merevedett bőrtáskák (az ócskán eladhatjuk!), rozzant székek, zsákok és ládák és gyerekfürdőruhák... és bónuszként tanmese arról, hogy akik megélték a háborút, azok nem dobnak ki ész nélkül mindent, mert a legapróbb rozsdás szöget is értékelni kell. Így hát mire azt a néhány zsáknyi penészes-felismerhetetlen lomot (plusz jónéhány sutyi-értéket, amiről a felügyelőnőnk nem tudott :-)) kivonszoltam az utcára a kokszos keselyűk karmai közé, fejem búbjáig koszos voltam, prüszköltem a portól... ezek után szóba sem került, hogy esetleg a saját lomdzsungelünkhöz hozzányúljunk a pincében - majd jövőre.

2008-04-07T15:29:00.003+03:00

Olyan kultúrélményben lubickolhattam végre szombaton, ami nagyon hiányzott már. Antikvitások régiségboltok és galériák hátán... A falk art fesztiválba csöppentem, és több más vigyorélménnyel együtt tökéletesen feltöltődtem tőlük. Ahol nem volt telecímkézve minden darab "Ne üljön rá", "Ne érjen hozzá" bilétákkal, ott perverz kéjjel simogattam a gyönyörűséges biedermeyer, bútorok karfáit, kárpitját, és próbáltam vizualizálni a (több)százéves történetüket, a szobákat, amikbe először helyezték el... aztán galériák képeinél időztem sokáig, elképzelve a jövőjüket, az én majdani álomotthonomban - néhol a mostani lakásom fala képezte az alapanyagot hozzá (viszonylag nagy fantázia szükségeltetett ehhez azért), máskor pedig annak háznak a falai, ahol majd kölkök is ugrándoznak...

Vasárnap pedig egy újabb tökély... lakótárssal a tavaszi napsütéstől meleg gangon kávézgattunk, nevetgéltünk, és éreztem hogy lassan de biztosan költözik vissza belém az élet :-)) A shoppingtúra ugyan nem hozta meg nekem az áhított sportcipőcsodát, de egy nyáriruhával, nyáripapuccsal, szexuálfelsővel és néhány bizsuval sikerült kiengesztelni magam... "mert én is nő vagyok!!" (huhú most vagyok csak az igazán :-)

Napi bölcsességek rovat

2008-04-03T11:52:00.001+03:00

"Minden nő táskája női táska." /Lalosz Kollegosz/

Csernus: A NŐ

2008-04-02T09:48:00.005+03:00

Sz. barátnőm javasolta, hogy olvassam el, bár nem fog sok újat mondani nekem. Aztán - és itt rögtön eszembe kellett jutnia Rhonda Byrne bestsellerének, mely szerint az univerzum figyel a gondolatainkra, és a vonzás törvénye alapján teljesülnek a vágyaink just like that - néhány napon belül e-mailen megkaptam K. barátnőmtől, és szabad munkaperceimben falom a sorokat. Nagyon üt a maga nyers és közönséges, ámde nagyon velős módján.
Küldöm mindenki aki szereti, vagyis akit szeretek, és aki nem mer, aki gyenge, aki elrontja, aki legjobb úton halad, aki nem gondolkodott eleget, aki gyereket akar valaha nevelni, akinek már van, aki nem nézett még úgy a szüleire, aki nem tudja, ez vagy az miért alakult úgy, akinek önértékelési problémái vannak, aki azt hiszi, ha lép, nem jön jobb, aki nem tudja mit jelent hitelesnek lenni.
Ahogy ajukával is beszéltük, és ahogy Sz. is mondta, valójában ezeket mind tudjuk, de sosem mondtuk ki, és vannak elvetemültek, akik ráadásul homokba is szeretik dugni a fejüket, nehogy valaki kimondja, hogy baj van (pfujj! :-). De embeeer, nehogy túl későn halld meg. Ezért jó, ezért szeretem a vulgáris odamondásokkal együtt is, mert pont ezért fog szíven ütni, és elgondolkodtatni. Jó esetben tettekre kényszeríteni.

2008-04-02T09:40:00.002+03:00

És pont az panaszkodik, hogy nem vezetem rendesen a blogot, aki a legnaprakészebb belőlem, mert együtt dolgozunk, együtt ugrálunk, együtt kacagjuk fájósra magunkat a L'art pour L'art előadáson, utána meg vodkás bemelegítés közben, és együtt tudunk olyan bulikat kerekíteni magunknak, hogy még öt nappal később is vigyorgok, ha rágondolok. Ő tudja rólam, hogy most épp jól vagyok, megvan a jókedv és a szánsájn, meg kiszedi belőlem azt is, amit nem kéne, de még így is szeretem :-)

Mulholland Drive

2008-03-26T16:22:00.003+02:00

Régóta szemeztem a vadiúj Mulholland Drive dvd-mmel, végre adódott alkalom, megnéztük Cakival. Az első félóra unalmát kitöltendő feltupíroztuk kicsit saját beteg, ámde vicces agyszüleményeinkkel. Aztán már nem volt rá többet szükség, valahol észrevétlenül beindult, és olyan, méginkább beteg élményeket adott, hogy csak lestünk. Egyszer majd' könnyekig érzékenyültem egy sehogysem odaillő spanyol dalon, amit sosemlátott beleéléssel és sosemhallott hangon énekelt egy agyonfestett nő. Egyszer pedig nagyon megijedtünk két nagyméretű szilikonlabdától a főszereplőnő mellkasán, közvetlenül a híres leszbi-jelenet előtt. Aztán sodródtunk az eseményekkel, amik egyre inkább zavaróak és kuszábbak lettek, senki sem az akinek látszik, mindenkinek van egy vagy több másik arca, mielőtt rájöhetnék ez most hogy is van, azon nyomban 180 fokos fordulatot vesznek az események... szóval pislogtam bután a nézőtársra, aki legalább olyan bután pislogott vissza. Nagyon felkavaró film, amit többször kellene talán megnézni, hogy a kockákat összerakjam. Már csak abban nem vagyok biztos, hogy a film, akarja-e, hogy összerakjam őket...

Részben a film ihlette, a köztünk lévő örökérvényű szerepmegoszlásról (gyengébbeknek - agybeállítottságunkról :-)) : Well, me and my friend... You know... I am the human. She is the real.

Re: colosprobléma

2008-03-19T11:54:00.004+02:00

Kedves nagylábon élő tramplik, égimeszelők, mammutok, felhőkarcolók, zsiráááááfok, hozzátok szól sorstársatok. Ha nem tekintjük a cipő-és farmervásárlási tortúrát (vata torcsör, áj nó), meg hogy sokéves tanulással sem mindig sikerül elkerülni fejbúbbal a buszos kapaszkodórudat, all in all jó nekünk. Megnéznek, igen, először azért mert magas vagy. Nagyrészüknek a második pillantása a cipősarkadra fog esni (ha egyáltalán van olyanod - van olyanod? perszehogy, mért ne!! ), és vissza-visszanéznek. A magas férfiak nyálcsorgatva, az alacsony férfiak talán félve de nyálcsorgatva, a magas nők sorsközösség-vállalósan, az alacsony nők pedig összeszűkített gyilkosszemekkel. Ez biztos, felmérést készítettem bámulás-indokokról.

A jómunkásemberekről ne is beszéljünk, akik két füttyögés között a hosszúlábú asszonyt(hosszú láb, ugye, azt is mennyire utálják a férfiak :-D) danolják utánad :-)
Emelt fővel, peckesen és elegánsan, annak biztos tudatában hogy a nőcit nézik meg, a szép magas nőcit. Mert az önbizalomhiánytól görnyedő magasnőnél nem sok csúnyább van, keep that in mind, girls :-))

Végezetül vizsgáljuk meg az alábbi szemlélető ábrát, és merítsünk belőle további önbizalmat:

ui: hasznos link: http://www.thegiraffe.net/ - csak a site név miatt ;-)

2008-03-14T10:18:00.001+02:00

Imáim meghallgattattak - mire megírtam előző postomat, már magához is tért a zenegépem... megérte kétségbeesni. :-))

addiction

2008-03-14T10:09:00.003+02:00

Úrjézusatyamária, mi történt a youtube-bal? Eltűnt jónéhány postom lényegi része, de ami a legrosszabb, hogy félember vagyok youtube nélkül, patetikus... nem garázdálkodhatok ész nélkül a zenék között, pedig már napi rutin lett. Hogy beteszem Kylie új tangliját, aztán vezeklésként Molokózom vagy Pendulumozok egyet, vagy White Stripes-ra ingatom magam, aztán arról eszembe jut a mostanában felfedezett Ladytron, az egyenesen visz tovább egy kis Arctic Monkeys-ra... aztán ha indie-ből már kicsit sok akkor vissza kamaszkorunk kedvenceihez, és DJ Bobózunk és Scooterezünk és C-Blocks-szal együtt virnyogjuk, hogy I'm so strung out and now I don't know what to doooo, should I take my life away, dear god or will you pull me throuuuugh... és most pedig kiszolgáló nem található????

Egy bébiszitter naplója

2008-03-12T15:54:00.005+02:00

Kikapcsolt ugyan, és néha mosolyogtam, a pluszt viszont, ami a röhögcséléshez kell, azt már mi adtuk hozzá barátnémmal, ez júzsöl. Kezdem megsejteni azonban, hogy Scarlett Johansson az miért hat úgy minden férfiismerősömre, ahogy hat. Árad belőle a szex, még egy ilyen kis langyi vígjátékban is, botrány.

Ennél maradandóbb eseménye az estének a "tölcséres" KONO pizza, amit mindenki próbáljon ki, mert isssteni.

Okos hugi

2008-03-09T23:26:00.002+02:00

Kistestvérem nem tőlem örökölte az eszét asszem, hajszínéről pedig ne essék itt szó... vajon mennyi esélye volt a hőn áhított vh1 commercial (ejtsd mint ő: kommersziál) megtalálásának a youtube-on, ha a keresőbe ennyit írt be: "music"?

Supertramp

2008-03-06T11:07:00.003+02:00

Most jött el a rendes éves Supertramp-korszakom, néhány napig szokott tartani. Este az ő zenéjükre aludtam el, olyankor mindig elönt a bizsergető, kicsit fájdalmas nosztalgia életem (első) boldogkorszakáról, Dzs-vel. Ő ismertette meg velem a mai napig egyik kedvenc albumomat, egy párizsi koncertjük felvételét. Akárhányszor felteszem, a közönség közé képzelem magam, együtt kántálok velük, és magával ragad a zene és a fiatalság és az a bódító nyári szellő, ami az átszellemülten és boldogan mosolygó arcomat cirógatja. Körülbelül ezt jelenti a Supertramp.