Apropó, spoiler

A gépész az egy jól megcsinált film, pont annyi feszültséget és szorongást vált ki, hogy még másnap is eszembe jusson. Dark movie (általam kreált kategória, de nem védettem le még), sok köddel és homállyal, ami a végén többé-kevésbé kitisztul, és kitágult pupillákkal lesed a mindennek az okát, és a szemed előtt felgyorsítva kibontakozó bűn és bűnhődést.

Nade. Amikor a Port-ízelítő mellé ezt a képet teszik fel, az azért mégiscsak előhozza az állatot (egy dühösen fújtató kölyökcsincsillával tudnám talán érzékeltetni) belőlem.

Vagy mondjuk a Titanicot reklámozhatnátok egy vízbefagyott Dicaprió fotóval. Vagy inkább a Hatodik érzék brúszvilisz képe alá: és a végén hahiszitek-hanem kiderül, hogy végig halott volt, eszméletlen!!! Ugyanez a Nicole Kidman kép alá a Másvilágot népszerűsítve. Érzitek, ugye. Nem szeretem én ezt.

Málnaóda

A málna nagyfokú önzést vált ki belőlem, de nem tehetek róla, annál finomabb dolog nincs a világon. Megveszem, besunnyogok vele az irodába, mer ebből az összes darabot, az összes száz grammot csakis én fogom megenni (ebbe persze beleszól kis újonckollega, aki három szemet is (!!) levámol tőlem, miután csúfosan lebukok konyhából kifelé jövet :-)) . Részben ezért zajlik le a bekebelező rituálé úgy, hogy a megmosott kisdoboznyi kincset leteszem magam elé a monitor és billentyűzet közé, és beveszem az elsőt. Majd gyors egymásutánban a másodikat, harmadikat, huszonegyediket, harmincadikat, amíg csak látok egy picit is doboz alján. De nem is tudnám máshogy, ha két kilót tennél le elém, akkor annyit ennék meg belőle egyszuszra, mert sosem elég.

Azért egy mms kedvéért megálltam egy pillanatra, mert a kincsesdobozban találtam egy mintegy szilvanagyságú, szív alakú díszpéldányt is - el kellett küldenem valakinek... ez azért mégiscsak nagyvonalúság, ugye.

netes hirdetés - ilyen egyszerű

Are you sexy? – Just enter your date of birth and find out now!

szpájver prodzsekt

Besenyő N. P. Istvánné aki vagyok (avagy Besenyő Naivan Pislogó Istvánné), jelentem tegnap esti felismerésem – a kémprogramok tényleg léteznek.
És nemcsakhogy léteznek - az én kis pici otthoni gépembe is bekúsznak pirosféreg módjára, és leszívják a megatitkos adataimat, miközben én egy fia vírustalanító-féregtelenítőt sem oltottam be a kis pécémbe…
de aztán a világ leghathatósabb szaksegítségével zöldféreggé válnak a kis piros genyók, és kisunnyognak onnan, ahol semmi keresnivalójuk nincsen.
Mer saját bejáratú szupermenem van, akinek szintén AZ a dolga… hogy helyettem gondolkozzon (sóóóhaj).

Aranyváros

Nyári reggel - then and now

Néha - így nyáron főleg - megáll velem reggel az idő, és eszembe jut, hogy is nézett ez ki mondjuk öt évvel ezelőtt. Vagy tíz.
(a képernyő lassan hullámozni kezd, majd elénk tárul egy tetőtéri szoba, a serdülés tüneteit mutató, reggeli napfényben szendergő, vékonka tizenötéves lánnyal az ágyban)
Reggel kilenckor kinyitom a szemeim, a madarak csicseregnek, a kutyánk hátul ugatja a két büdös macskát, habzó szájjal morogva-ugatva és körbe-körbe rohangálva a kenneljében, mert ezek a dögök direkt harminc centire a kerítésétől süttetik a hasukat.
Kinyitom a reluxát és az ablakot, és látom elbiciklizni előttünk a szomszéd Icanénit, aki már hazafelé tart a temetőből. Lassan-nemsietve lebattyogok a lépcsőn hálóingben, a kishúgom már rajzfilmet bámul a tévében. Anyáék persze dolgoznak, csak ketten vagyunk (senkisem mondja meg meddig tart a tévézés, hogy és mit együnk, mennyire vagyunk lustadögök és mérnem jut eszünkbe ezt és ezt lesikálni, felmosni, elrakni...) Bambulok a tesóval egy kicsit én is, aztán kitaszigálom reggelizni a teraszra. Reggeli után lehet hogy átöltözünk, lehet hogy nem, de biztosan lemasírozunk epret szedni, mert azt szeretjük, és mert van. A saját kertünkben.
Aztán fogom a könyvemet, és a kerti hintába telepedve olvasgatok egész délelőtt (én biztosan olvasok, a hugi szerintem sorozatot vagy zenetévét néz, néha bevakkantok, hogy hangot rá...), néha csak csukott szemmel engedem, hogy rámpirítson kicsit a nyári nap...
(lassú képernyőhullámzás, egy morcos, majd' huszonhat éves, vékonka nő néz vissza a tükörből - reggel fél nyolckor fekete szövetnadrágban és szaténingben próbál arcot rajzolni magának, és lélekben felkészülni a nyolcóra munkára)

Nyí-regy-hááá-za!!

Eddig azt sem tudtam, hogy Nyíregyházán létezik olyan, hogy lovassport (irul-pirul)... ergo tegnap, amikor a nemzetivágta-döntőbe csöppenve meghallottam, hogy bent vagyunk a döntős indulók között, nagyot kerekedett a szemem. Amikor pedig a kis piroshuszár-jelmezes fruska (Suták Vanda, Alexander nevű lován) első helyen száguldott be, akkor a szájam is eltátódott , utat adva az artikulálatlan örömsikolyoknak.