Költözködés

Átköltöztettem magam meg az egész slim edition-t erre a címre.

Az építkezés alatt a blogolás zavartalanul üzemel. Csak most már máshol.

És végül: rabbi besztof

"Volt egyszer egy fiatal lány, akit a környezete legjobb esetben is csupán hétköznapi külsejűnek tartott. Az apja már annak is örült volna, ha legalább két tevét kap érte. Egy nap eljött egy fiatalember, aki megkérte a lány kezét. Az apja elképedve hallgatta, amint a kérő tíz tevét kínált érte. A férfi ragaszkodott ahhoz, hogy kifizesse ezt a csillagászati összeget, annak ellenére, hogy az apa kevesebbel is beérte volna. A fiatal pár természetesen összeházasodott. Némi idő elteltével az apa meglátogatta a lányát és vejét. Bámulva látta, hogy a leánya sugárzott a szépségtől, sőt - egyenesen gyönyörű lett. Amikor az apa szóba hozta ezt a változást, a nő így magyarázta: "Nézd apám, éveken keresztül azt hallottam tőled, hogy nem vagyok csinos. Elhittem, és olyanná is váltam. A férjem azonban mást beszélt nekem. Úgy gondolta, hogy gyönyörű vagyok, és kész volt kifejezni is ezt. Azt mondta, hogy az ő becslése szerint én egy 'tíztevés' lány vagyok. És neki köszönhetően, valóban 'tíz-tevés' lánnyá is váltam."*

"A legfontosabb, amit a szülők a gyermekeiknek adhatnak, a stabil házasság. Amikor a gyerek ránéz Apura és Anyura, és látja, hogy mennyire boldoggá teszik egymást, reménység támad benne arra, hogy egy nap ő is boldog házasember lesz. Ezáltal a gyermek jót vár az élettől, ahelyett, hogy félne a felnőtté válástól. "

megj: Természetesen azonnal megkérdeztem a Fült, hogy értem hány tevét adna. Azt mondta, az összeset. Kár, hogy annyi nincs :-))))

Vitáim a rabbival 2. - a házasságról

Tulajdonképp az előző posztból is kiderülhetett, hogy erősen házasságtérítő szándékkal íródott ez a bizonyos "szex"-könyv. A szex is természetesen házaséleti vonatkozásban jelenik meg, tulajdonképp leplezetlenül tálalva az ellenérzést a házasság előtti, vagy melletti szexről. Ami érdekesebb, hogy ezt mégis szimpatikusan tálalja a rabbi, majdnem mindenhol olyan észérvekkel támasztja alá véleményét, vagyis hogy a nemkóser szex tulajdonképp miért is nem jó neked hosszú távon, hogy javarészt nem tudod "Ez mekkora marhaság!" - felkiáltással eldobni a könyvet. Felvázolnám idézetekkel megspékelve a rabbi három fő érvelési irányvonalát a házasság mellett:

1. Kezdeném egy olyan ősi állásponttal, amit a rabbi is idéz - Majmonidésztől: "a Mindenható azért rendelte el, hogy az emberek nyilvánosság előtt kössenek házasságot, mert ezáltal a minimumra lehet csökkenteni az embereknek az egymás teste iránti versengésből fakadó feszültségeket. (...) Annak érdekében, hogy az emberek békében élhessenek, szükség volt egy olyan intézményre, amely világosan megkülönböztette azokat az embereket, akik már foglaltak, és emiatt kiszálltak a versenyből."
Elgondolkodtató. Ennek a továbbfejlesztése a második irányvonal:

2. "Amikor egy férfi jegygyűrűt visel, ezzel nemcsak arról ad jelzést a külső világnak, hogy szeret valakit, hanem arról is, hogy büszke erre az elkötelezett kapcsolatra. Olyan büszke, hgoy kész mindennap egyértelműen a világ tudomására hozni hovatartozását. (...) ez a jel mindenki számára világossá teszi, milyen sokat jelentenek egymás számára. (...)
Száz emberből száz mást fog érteni azon, hogy mit jelent az elkötelezettség két együtt élő ember számára, amikor meghallják azt, hogy csak egy kapcsolatról van szó. (...) Amikor két ember együtt él, fel lehet tenni a kérdést, vajon komoly-e az a kapcsolat? De ugyanezt nevetséges lenne megkérdezni egy házaspártól. Nekik nem kell elmagyarázniuk az embereknek, hogy "nézd, együtt élünk, szeretem őt, ő az enyém, együtt alszunk, közös pénzből élünk."
Bevallom, hogy ezen a ponton már felszökött az adrenalinszintem, ez éppen az az érvelés, ami ellen mindig is tiltakoztam, gondolom egyértelmű, hogy miért épp a fenti szavakat vastagítottam enyhe ingerültséggel. Nem a külső világnak élem meg a kapcsolatomat, nem másoknak szeretném bizonyítani a szerelmemet és elkötelezettségemet, tulajdonképpen hidegen hagy, ha a szomszédok, meg a családom is azt gondolja, hogy mi csak "összeálltunk, mint a lovak", mert egyedül az a fontos, hogy a párom előtt ne legyen kétséges, hogy mit érzek, neki betonszilárdsággal tudnia kell, hogy az övé vagyok. Így hát miért is kellene nekem magyarázkodnom bármiért is, mikor nem az a célom, hogy mások tisztában legyenek a szándékainkkal?
Az indulatomat csak fokozta a Kóser vágyak című fejezetben, amikor arról számolt be, hogy egy diákja panasszal fordult hozzá, mert egy úgynevezett barátja éveken keresztül "megpróbálta lenyúlni" az ő barátnőjét. Mire a rabbi felteszi a kérdést: "De hát bűn volt ez? Vajon az, ha valaki megpróbálja felcsípni egy másik ember barátnőjét, ugyanolyan súlyos dolog, mintha valakinek a feleségét próbálja meg elcsábítani?" Nos, itt már bele is firkáltam a könyvbe, elismerem :-). Amíg a rabbink itt is a házasság szentségét és súlyát próbálja hangsúlyozni, mintha nem látná meg azt, hogy a panaszkodó diák nem a kapcsolatát akarta minősíteni, hanem a barátságát az említett fiúval. Mintha a rabbi felmentené az alól a csábító szándékú "barátot", hogy szándékosan vagy nem gondolkodva akart fájdalmat okozni, és ezzel súlyos törést okozott a barátságukban.
Ezzel tulajdonképp nem kevesebbet állít a rabbi, mint hogy mély érzelmek nem jöhetnek létre házasságon kívül. Ha nem vetted még el a nőt, akkor ne csodálkozz, hogy mások rá akarják tenni a kezüket. Még nem jelölted meg egy gyűrűvel a külvilág felé, hogy a nő már kiszállt a versenyből, így nem is jogos a haragod a barátodra, amiért csorgatja utána a nyálát.
Na de most megnyugszunk egy percre, mielőtt elolvassuk a harmadik idézetet, hogy ráncok nélküli homlokkal és töretlen, elfogulatlan optimizmussal fogadjuk be a megváltást :-)

3. " Az ismétlődő csalódások és szakítások miatt gyakorta érzett éles fájdalom férfiakban és nőkben egyaránt azzal jár, hogy kiolt egy fontos részt a szívünkből. A múltbeli szexuális tapasztalatokból megkeményedve kerülünk kis, pedig épp ezeknek kellene érzelmeinket és az emlékeinket lággyá és könnyen megközelíthetővé formálniuk. (...) túl sok fájdalmat éltünk át ahhoz, hogy bárkiben túlságosan meg tudnánk bízni (...) ez a válások gyakoriságára magyarázatot adó legfontosabb ok. A házaspárok kezdettől fogva nem törekszenek a szoros egységre. <===> A házasságkötéshez szükség van arra, hogy egy fejesugrással belevessük magunkat. Meglátsz valakit, majd miután megismered az illető személyiségének legfontosabb vonásait, akkor beleugrasz a házasságba. Nincs arra soha garancia, hogy boldog leszel, és arra sem, hogy a kapcsolat tartós marad. Mégis, ha egyszer rábíztad valakire a szíved, fejest ugrasz a házasságba, és hagyod, hogy az sodorjon téged. A remény fontosabb lesz számodra a túlélési ösztönnél. Ez emberi mivoltunk lényege. A házasság annak kifejeződése, hogy a társ iránti szeretetünk felülemelkedik a tökéletesség utáni vágyunkon. Azok az emberek, akik megházasodnak, és boldogan élnek együtt, igazi optimisták, akik hisznek abban, hogy a szerelem valahogy mindent legyőz. "
Ehhez nem is szeretnék hozzáfűzni csak annyit, hogy ezzel megvett kilóra engem a rabbi, ez pontosan az a háttér, amit kerestem, csak eddig nem fogalmazta meg nekem így senki. És főleg nem volt előttem olyan reményt keltő boldog házaspár, aki példázta volna, hogy ezt így is lehet.
Van, akit az első két megközelítés győz meg, engem ha meg lehet győzni, akkor csakis ezzel.

Vitáim a rabbival 1. - a szexuális partnerek számáról

"Gyakran gondoltam arra, hogy amikor megismerkedek majd álmaim asszonyával, mindkettőnknek szerencsés lenne, ha részleges emlékezetkiesésen mennénk keresztül. (...) akkor ki tudnánk törölni valamennyi régi szeretőnk emlékét az agyunkból, és kizárólag egyetlen nőt tudnánk szeretni. A teljes intimitásra való képességünket nem szennyezné be a múlt."

Nagyon érdekes, és gondolatébresztő megközelítésben vázolja fel a magánélet szinte minden oldalát Boteach rabbi az úgynevezett Szex-könyvében, amiről az előzőekben utalást tettem.
Nos, sokkal kevésbé szól magáról a szexről, a szex mechanikájáról és prímán hasznosítható praktikákról, mint inkább arról, hogy miért jó nekünk, ha megházasodunk, és főleg miért jó ha életünkben egyetlen partnert fogyasztunk el. És bár az utóbbival hevesen tudok vitatkozni, megdöbbentő módon el is gondolkodtatott egy bizonyos érvelésével - összefoglalva röviden: a szex a többedik partnernél elveszti azt a varázsát, misztikumát, amit az első aktus előtt/során tapasztaltál. A második/nyolcadik partnernél már nem tudod úgy megélni a csodát, akaratlanul is objektíven szemléled a partnered teljesítményét, akaratlanul is össze kell hasonlítanod a már megtapasztalt élményeiddel, amit persze szörnyű kimondani, de teljesen logikus.
Az első az mindig első marad, a maga izgalmával, rácsodálkozásával. Az elsővel megvan az esélyed arra, hogy vertikálisan fejlődjetek, egyre mélyebben ismerjétek meg a másik testét, és az intimitásnak olyan fokát tudjátok elérni, amit sokadik pároddal már nagyobb kihívás lesz. Tudom, hogy nem lehetetlen, de ki ne tapasztalta volna meg, hogy az a feltétlen imádat és szerelem, amit az elsővel érzel, az megismételhetetlen. Az első csalódás után mennyivel nehezebb vakon bízni, mennyivel nehezebb odaadni magad teljes egészében, de mégis valahol számomra ez azt jelenti, hogy ez kell a felnőtté váláshoz, a tapasztalás kell ahhoz, hogy kinőjünk a buta naivitásból. Kellenek a sebek ahhoz, hogy megtanuljuk értékelni a többedik kapcsolatunkban mindazt, amik az előzőekből annyira hiányoztak. Én úgy érzem, hogy az érett és felnőtt szerelemhez éppen az kell, hogy ne feltétel nélkül ugorjunk bele. Hogy ne csak a szívünket adjuk oda, ne csak érezzük, hogy ez az igazi, hanem ésszel is fogjuk fel, mekkora kincset találtunk. És azt hiszem onnantól fogva a legmélyebb hálószobai intimitást sem nehéz elérni.

Édes kis semmiség

Szereztem egy könyvet, amit már évekkel ezelőtt terveztem megvenni, izgalmas szexuális tanácsokat remélve a tartalmától. Na nem kifejezetten arról szól, mint amire számítottam, de ez most nem is érdekes. A borítóján tízcentis betűkkel virít, hogy Kóser SZEX (hallod, ajuka? :-)). Sokkal provokatívabbat nem is tudtam volna találni.
Mivel a vonatúton terveztem olvasgatni, muterrel a vasútállomáson lázasan törtük a fejünket, hogy mégis hogy kellene diszkretizálni a dolgot. Valami ruhafélével takargassam? Vagy fal felé fordulva rejtegessem könyvem szégyentelen külsejét? Szerezzünk rá másik könyvborítót? Ha levesszük róla külső borítóját ugyanis, az túl egyszerű lenne egyrészt, másrészt semmit nem érünk vele, mert a keményborítón is ugyanakkora betűkkel szerepel a cím.
Aztán jött muter világmegváltó ötlete: a papírborítót egyszerűen fordítsuk ki, és immár üres fehér borítóval mégiscsak sokkal szolidabban olvasgathattam a szexről nyilvános helyen. Felszállok a vonatra, lehuppanok a duplaülés rejtekébe (hálisten nem ilyen négyesblokkot osztottak), egyelőre nem ül mellettem senki. Majd az első megállóban felszáll, és helyet foglal mellettem a következő 2 órára útitársam... fehér bottal.

Mi az, hogy rosszindulatú daganat? És mi az, hogy jóindulatú? Az utóbbinak is van indulata? Csupa jóindulatból keletkezett, csupa jóindulatból okoz fájdalmat, daganatot, cisztát, panaszokat?

És a rosszindulatú miért sújt? Miért bukkan fel olyan helyen, ahol semmi keresnivalója? Ahol kettévágja egy család életét? Mi okozza? A szmogért büntet? Vagy a stresszért? A százforintos, műrózsaszín szénsavas üdítőitalokért? A mesterséges aromák és színezékek miatt? Vagy a túlontúl boldog és kiegyensúlyozott élet az oka?

Horvátország - messzebb, mint gondolnád...

Ma lenne az utolsó hajón töltött napunk, ami után még várna egy-két városnézős, szárazföldi nap is. Ehelyett az irodában ülök mától. Egy nem túl vidám esemény jött közbe, úgyhogy itthon nyaraltunk kettesben. Az első pár nap furcsa melankóliája után azért magunkhoz tértünk, és megtanultunk szívből örülni ennek a pihenésnek is.
A pihenésnek, az új otthonunknak, ahol a nagy napsütésben ki tudtunk ülni az udvari napozóágyainkra rejtvényt fejteni. Vagy délutánonként az agárdi nap melegének, és a Velencei tó langymeleg vizének, ahogy a huszonéves jugoszláv gumicsónakról belelógattam a kezem, miközben húzattam magam. Vagy a leányfalui strandon a frissensült hekknek, és az igazi, nem előrecsomagolt gofrinak, nutellával és sok tejszínhabbal. És a görögdinnyének, a kisdobozos málnának, az esti vörösborozós filmnézéseknek, és a nagy biciklitúrának Szentendréig.
Talán még idén eljutunk a horvátokhoz is, de addig is fel kellett töltsem az elemeket, ha így, akkor így.