Uszkve fél éve rá lettem szoktatva minden lehetséges helyszínelős sorozatra és bűnügyi dokumentumfilmre. CSI Miami, CSI New York, CSI Vegas (összefoglaló nevükön: Csepeli helyszínelők), csak úgy röpködnek a hullák és gyilkosok a hipertérben, győzzem kapkodni a fejem.Egyébként annyira megszerettem, hogy egyedül töltött estémen is Horatio-t, Grissom-ot vagy Mac-et keresem úgy kábé 21.05-kor, és mindig meg is találom őket.
Olyan hasznát sajnos még nem vettem a Csepeli mániának, hogy fejlődött volna a megfigyelőkészségem az apró, vagy akár szemet-kiszúró részletek iránt, de levontam már nagyon bölcs konklúziókat is belőlük. Például hogy ez a Jerry Bruckheimer, akárki is ez, mindhárom produkciójában ugyanolyan szerepeket oszt ki, kábé ugyanannyi színésznek. Itt van a mindentudó szereplő típusa, Horatio-val az élen, akitől az "Ez itt vér" - szállóige származik. Ő az, aki kifürkészhetetlen, ámde csontig hatoló pillantással felméri egy másodperc alatt a 
helyszínt, mély baritonján kimondja a megdönthetetlen igazságot (úgymint egy tömegmészárlás helyszínén lévő vörös foltból seperc alatt megállapítja: ez itt vééér) - majd a jól elvégzett munka magabiztosságával felteszi orrára dögös napszemüvegét, és huss, kilép a képernyőről, balra el.
helyszínt, mély baritonján kimondja a megdönthetetlen igazságot (úgymint egy tömegmészárlás helyszínén lévő vörös foltból seperc alatt megállapítja: ez itt vééér) - majd a jól elvégzett munka magabiztosságával felteszi orrára dögös napszemüvegét, és huss, kilép a képernyőről, balra el. Az ő megfelelője Vegasban az őszülő hajú és szakállú mackó, avagy Grissom, akinek egyszer emlékszem egy halvány gunyoros mosolyt is láttam bujkálni a szája sarkában, ami a mindentudó karakternek egyébként tilos. Tudniillik aki mindent tud, annak már nincs min mosolyogni, plusz hitelét is vesztené. New Yorkban pedig Mac figurája savanyodik a sok tudástól.
Őmellettük mindig van egy dekoratív helyszínelő hölgyemény, akiknek szintén támadnak használható ötletei, de azért mindig tudják, hol a helyük a helyszínelő-rangsorban. A dekoratív jelző kicsit botladozik Vegasban, szegény szőke alkeszunk ugyan csinoska, de a plasztikáktól néha ijesztő vigyor csúfoskodik orcáján.
Aztán kell még egy másik nőnemű is, legyen nyilvánvalóan alsóbb kategóriás a díva-helyszínelőnkhöz képest. Ha nem is túl csúnyácska, de mindenképp szürküljön bele a laborháttérbe.
Állandó figura a szőke suhanc is, aki valójában teljesen jelentéktelen, inkább sűrűbben vannak vele mint többen, de egész jóképű, meg fiatal, meg újonc, ide vele. Meg hozzatok persze egy kötelező feketét is, akit a nagy mozifilmekben kötelezően meg kell ölni, Vegasban már ki is nyíródott a sorozatból egy csúnya nyaklövéssel.
És aztán vannak még az öltönyös kérdezőbiztosok, akik nagyon agyafúrtan vallatnak a vallatószobában, néha itt-ott felbukkannak a helyszínen is, de abszolút felejthető és átlagos, néhol egészen kellemetlen külsejűek.
Maguk az esetek pedig mindig annyira izgalmasak és nyakatekertek, hogy földi halandó a büdös életben nem jönne rá a halál okára, hát még a gyilkos kilétére. Ebből vontam le a következő okosságomat: ha az ottani fiktív bűnesetek (amik persze könnyen előfordulhatnak a valóságban is, sőt merem állítani, ennél cifrábbakat is szül az élet) okához, gyilkos fegyveréhez, tetteséhez egy földön heverő szalvétán hagyott talplenyomat vezet, amiben ráadásul egy napraforgómag héjának a lenyomata is látszik... és ebből kell az óperenciás tengeren túlra és onnan vissza következtetni - ja bocsánat, ehhez jön még egy zuhanyzófüggöny egy négyzetmikrométerén felfedezett popcorn-maszat... tehát ha ez az összes nyom, ami rendelkezésére áll egy mezei rendőrnek, nyomozónak, plusz esetlegesen nincsenek ilyen futurisztikus nyomvizsgáló és mindenbelátó, és azonosító készülékeik a hipersteril, gigantikus laborjaikban - mondjuk itt nálunk, akkor okom van azt hinni, hogy az efféle szépen megtervezett gyilkosságoknál még futnia sem kell a gyilkosunknak, ha belebotlik sem fogja észrevenni a nyomozó uraság.
