Hétvégén erőltetett tempóban dobozolás, ikeázás, ingázás albi és lakás közt, kvázi teljes átköltözés, feszített tempójú takarítás. Hétfőre a térdem is bemondta az unalmast, sántikálva-sziszegve és szánalmas ábrázattal futottam busz után, hogy a szerelőbácsival való randira odaérjek. Egy percnyi megállás sincs, és ez így lesz még jónéhány hétig. Tegnap már hozzámvágták az illetéket is, most épp emiatt bőgtem el magam anyunak a telefonban. Stressz meg PMS a köbön. Az se segít, hogy édesanya reggeli üdvözletként átküld nekem egy panellakás-hirdetést, szívfájdítás célzattal. Merhogy az olcsóbb lett volna, meg sokkal kevesebbet kell rá költeni. Azért ugyan nem fáj a szívem, mert panelből kösznem és egyébként is szar helyen van. De gondolkodjunk csak el, miért küld ilyet az ember anyja a frisslakástulajdonos lányának???!