Supertramp

Most jött el a rendes éves Supertramp-korszakom, néhány napig szokott tartani. Este az ő zenéjükre aludtam el, olyankor mindig elönt a bizsergető, kicsit fájdalmas nosztalgia életem (első) boldogkorszakáról, Dzs-vel. Ő ismertette meg velem a mai napig egyik kedvenc albumomat, egy párizsi koncertjük felvételét. Akárhányszor felteszem, a közönség közé képzelem magam, együtt kántálok velük, és magával ragad a zene és a fiatalság és az a bódító nyári szellő, ami az átszellemülten és boldogan mosolygó arcomat cirógatja. Körülbelül ezt jelenti a Supertramp.