Kultúrósodás

Rájöttem, hol van elbaszarintva ez a kultúracsepegtetés az ifjú nemzedékbe prodzsekt, mert ezen ütköztettük az ütős érveinket otthon nem is olyan rég. Fülesnek el kellett magyaráznom, hogy miért is rossz ez így, és miért nem elég a rövidített kötelezőket olvasni, miért kell megismertetni azokkal is az olvasást, és igen, még Jókai terjengősségét is, akik eleve egyszerűen nem élvezik az olvasást. Hogy hol is itt a bibi. A sorrendnél keresném. Ott hogy például az irodalomoktatást elkezdik az ókori nagyoknál, az alfák alfájánál, Homérosz papánál, meg Vergiliusnál, meg Danténél. Mert menjünk csak sorjában, rend a lelke mindennek, nem ám rögtön durrbele olyat olvastok, amit fel is tudtok fogni, még csak az kéne!! Olvassátok ritmusra a hexametereket meg a jambikus pentametereket, te nagyonhülye, az nem két rövid egy hosszúúúú, tanuld már meg eccersmindenkorra, hát így sosem fogod élvezni az igazi művészetet!

Vagy nézzük például a Tüskevárat, a legszórakoztatóbb ifjúsági lányregényt. Nézd ezeket a csodás leírásokat, a nádast, a rekkenő hőséget meg az iszapot, meg a bölcs vénembert, hát mi az istent olvasnál nyolcévesen, ha nem ezt? Talán a Lassie-t? Vagy A két Lottit? Van abban iszap? Vagy politikai utalások és részletes korrajz, és metamorfózis, félszemű törökök, háború, vagy kozmikus magány? Naugyehogy. Tessék, itt egy Egri csillagok, meg egy Robinson Crusoe, oszd be nyárra. Minden fejezetről olvasónaplót kérek és irodalmi elemzést. Mér, azt gondoltad, hogy csak úgy ukkmukkfukkra elolvasod, te gyengeelméjű? Azt hitted erről szól az olvasás?!

Elszomorítasz.

Vagy amikor tízéves korodban az iskola kollektíve kibérel egy mozit, és mondjuk március idusán ünneplőben megnézetik veled az István a királyt. Vagy épp velem, hogy konkretizáljuk az esetet. Soha nem hallottam róla, rockopera, mi az? Az egész áltisi annyira fog emlékezni belőle, hogy lányok és fiúk színes gatyákban/szoknyákban és pólókban hajladoznak és futkároznak jobbra-balra a sötét hegyoldalban, közben mást sem tudnak, csak énekelni. Halálos unalmunkban végigviháncoljuk és röhögcséljük az egészet, fellélegezve jövünk ki erről a förmedvényről, amiben semmi vicces, semmi érdekes nem volt. És tudatosan vagy tudat alatt, de elhatározzuk, ebből sohatöbbet nem kérünk.

A szerencsésebbek, mint én, később (értsd: 10! évvel később), érettebb fejjel véletlenül belebotlanak egy dupla CD-be, István, a király címmel, és csakazértis alapon beteszik a lejátszóba. Aztán rájönnek, hogy te jó ég, ez zseniális!

A szerencsésebbek, mint én, akik már a Tüskevár előtt izgalmas, korukhoz illő könyvekbe is beletemetkeztek, és az Egri csillagjuk mellett szerepel legalább tíz hobbiból kölcsönzött nyári olvasmány is, azok nem gyűlölik meg kisiskolás korban az olvasást egészében.

De a mai gyerekeknek nincs sok szerencséjük, az internettel, a dvd-áradattal, az X-boxszal (meg azzal, hogy a Google kötelező olvasmány címszóra hetedikként Hannah Montanát emleget...). És főként az elbaltázott magyar irodalom tanrenddel.

Plusmarkot oktatásügyi miniszternek. :-)