Elmentünk végre edzeni csajszikámmal, belementem abba is, hogy újra társasfoglalkozásban vegyünk részt - amivel csak az az egy bajom van, hogy tíz másik leányzóval egy ütemre kell a hájacskáknak és a ciciknek rezegni és lötyögni. Don't get me wrong, nem velük van problémám, hanem azzal, hogy egyszerre. Bosszantó mód a fitnesszterem levegőjében képtelen vagyok összehangolni a lépegetést a karkörzéssel meg még a zenével is. Nembaj, anyuka szerint belejövök, ha nem, akkor még mindig ott van a százmillió kínpad, ahol legalább koedukált környezetben és magamdiktálta tempóban erőlködhetek, meg gyönyörködhetek nedvesen fénylő barna félisten-izmokban.
De ma még csak a fájdalom van, az viszont pont ott, ahol a legnagyobb szükségem van rá - ja és a fülem mögött is, anélkül egész jól megvoltam :-)