Halloweent úgy ünnepeltük, hogy egyik csatornán kísértetekről szóló műsorokat faltam a szememmel, aggódva figyelve magamban a gyülemlő rettegést, a szünetekben pedig átkapcsoltunk a Madarakra. A másik mumusom. Élőben azért sokkal félelmetesebbek a bloody galambok, tudjátok. Mert nem csak odavetítik őket, hanem tényleg ott vannak mindenhol, képtelenség végigmenni az utcán (értsd: nekem) anélkül, hogy ne kelljen kikerülnöm néhányat, vagy megtorpannom, és védekezőállásba lendíteni a kezeimet: karokat a szemek, illetve már nyakam elé is, mióta vicceskedvű barátnőm felvilágosított, hogy ezek torokra vannak csibészeltetve :-)). Tehát Amityville, a világ kísértetjárta szállói, szellemfotók, szemet kivájó vijjogó madarak - csak pislogtam a fejemre húzott takaró alól, mikor kiengedtem pár percre a kedvest nonstopba egy kis nasiért, hogy ne a körmömet rágjam le tövig, hanem a pilótakekszet.