A szingliség az olyan, hogy nem nekem találták ki. Van olyan, akinek de. Van olyan, aki még ha meg is tűr egy férfit néhanapján, kell neki a függetlensége, mégpedig nagy adagban. Konkrét példám K. barátnőm, imád egyedül lenni, és a bánatot is magányosan szereti feldolgozni, nem ám tudatosan kapaszkodókat keres a drága barátokban. Irigylem az erejét.
Közben olvasok más nőkről is, akik a karriert, barátokat, családot teszik első helyre, és egyáltalán nem játszik a párkapcsolat központi szerepet náluk. Nem kellett sokat gondolkozni, hogy rájöjjek, szinte biztos, hogy ők azok, akik nem élték meg a harmonikus párkapcsolatot, amikor feltétel nélkül imádja egymást férfi és nő, minden magától értetődik, és mindent jó együtt csinálni. Ellenben én. Hogy a bánatba ne keresném azt, amit már tapasztaltam, és tudom hogy a legjobb dolog a világon...