Zökk

Az a legnagyobb gondom, hogy újból buszoznom kell reggel, és szaladni és bukdácsolni, hogy megvárjon a sofőrbácsi, majd fogat szívni, hogy heringesen utazhatok.Kicsit olyan, mintha egy fontos részemet szaggatnák ki belőlem. Azt a részemet, ami reggel csacsog az autóban, álmosan megsimogat egy még álmosabb arcot, vagy lenyugtatja a közlekedési fennforgások miatt háborgó drájvört. Azt a részemet, amelyiknek reggel muszáj az élet fontos kérdéseiről értekeznie (úgymint ordító nyelvhelyességi hibák plakátokon, idióta autósok, gonosz gyalogosok, elvetemült biciklisták, kire hasonlít az a pasi az út szélén, vagy mennyire püffedt reggel az arcom stb.) , nevetgélnie, egyezményes jelre megadni az egyezményes választ, és megfelelőképp elbúcsúzkodnia, hogy jól indulhasson a nap.
Nehezen viselem, ha egy ilyen fontos napi rutin kiesik, mert muszájból ki kell esnie... szóval ez a legnagyobb gondom, hogy szavam ne feledjem. Ez legyen a legnagyobb gondom. Jó nekem.