Freddie

Mostanra persze elég nagy pontossággal működik a radarom a melegek kiszúrására, szerintem még a látensekére is :-) Nagyon nehéz dolgom van, hiszen minden filmből és műsorból ömlik, hogy a férfi divattervezők, meg fodrászok, meg igényes márkákat viselők, meg magukat túlpiperézők, meg a feminin mód affektálók, meg tündibündiző bájgúnárok... hát igen, őket aztán valóban egyszerű, ide-a-rozsdásbökőt bizonyossággal beazonosítani, hisz sokan rá is játszanak (nem térnék ki DIREKT a melegfelvonulás rikító-exhibicionista résztvevőire).
Nade. Huszonegynéhány év dacára, mikor ŐT meglátom a színpadon... még ma is a férfiasság abszolút mintaképe nekem, a mozdulatok, a borosta, abba a székbeszögezőlegesen erőteljes és gyönyörű hangba pedig még mindig szerelmes vagyok.
Mindig eszembe jut az a reggel, mikor 10 évesen apa azzal keltett fel egy novemberi reggelen, hogy Ő meghalt... Kata barátnőmmel a negyedikes osztálybulin csak Őt kértük, és könnyezve-összeborulva táncoltunk a Show must go on-ra, miközben mérhetetlen büszkék voltunk a gyászunkra. Az aranyhaltól (vagy az én gyerekkori álmaim varázstükrétől) harmadikként azt kérném, hozza őt vissza...
Egy kis libabőrkeltés: