3 nap társas relax

Valóban nem kell a világ végére menni ahhoz, hogy nyaraljunk - ahogy bölcs Ribbanyánk is megmondotta volt. Huszonöt kilométer Belga-döngetés után már ott is voltunk az aranyos panzióban, szép lassan minden páros megérkezett, és indult a welcome-vodkázás a kerti székeken. Seperc alatt egymásra hangolódott a társaság (majdnem) minden tagja, meglepően hamar oldódott mindenki, pedig egy három-négy felől összerántott társaságról beszélünk, ahol mindenkinek akadt új arc.

Volt kis dunaparti lézengés fürdéssel, beszélgetéssel, hekkeléssel, kártyázással - itt még a két vadállat (ti. Brúnó és Gerzson) is körbeugrált-ugatott minket.

Aztán kutyások el, a maradék csapat este bográcsozás mellett beszélgetett és poharazgatott, míg álmos-bucira nem ettük magunkat a finom kolbászos paprikáskrumplival.

Másnap a nyugis, régi kétmedencés strandot is bevettük, nőcis magazinokon csámcsogott mindenki az árnyékba terített pokrócokon. Este pedig zsírhagymás szalonnasütéssel zártuk a minikirándulásunkat.

Teljesen kicserélt a 11-ig alvás (részemről inkább pihentető plafonnézegetés 8-9-től, amikor felébresztett a betűző nap), a hozzám hasonló emberek társasága, a vízpart, meleg nyári esték a tűz mellett, a boldogságos nyugalom, amit a párom és mindezek együtt adtak.