Most az egyszer sikerült volna viszonylag kevés stresszel-parával rákészülni a mininyaralásra. De hál'istennek mindig akad valaki, aki miatt ökölbe rándul a... gyomrom (hű).
Ha elfogadtok egy tanácsot tartós lelkibékétek érdekében: semmiképp ne ragadtassátok szervezésre magatokat (főleg ne többnapos esemény szervezésére), hagyjátok, hogy maguktól alakuljanak a dolgok, várjátok meg, míg valaki más megszervez és lerendez helyettetek mindent, hogy csak elegánsan be kelljen libbenni a szállásra, ahol a sültgalamb már friss-forrón várja, hogy szájatokba repülhessen végre.
Amennyiben kis izgalommal szeretnétek fűszerezni az egyébként unalmas készülődést, telefonon zaklassátok a szervezőket, hogy mit és hogy sikerült foglalni, szabadon fikázzátok a szervezést, a helyet, a programokat, esetleg már előre döntsétek el, hogy ez így szar lesz, és ezt ne habozzatok rájuk borítani.
Teljesen felesleges a saját lelki békédet felborítani, elég ha a totumfaktumok szenvedik meg a nyafogáshalmokat, hisz ők már úgyis tudják tapasztalatból, hogy ez ezzel jár (csak mindig naivan bíznak abban, hogy ezúttal könnyebben és újabb ráncok nélkül megúszhatják).

Nem feltétlenül SFW

Még mindig királynői csemege, annak apropóján, hogy napok óta szaggatom fel a gyerek/kamaszkori emlékeket youtube-nyúzással.
Az előbb olyat tettem, amit már évek óta nem - felhívtam az apámat csak úgy spontán, mert erre bukkantam. Betettem maxi voluméra, hogy az az Ibrahim úgy szóljon, hogy őt is megrohanhassák az emlékek. Aztán mikor meglepetésében felnevetett, megkérdeztem, hogy igaz-e a legenda... nem értette.
- Apuuu, dehát tudod melyik... hogy anya ablaka alatt elvirnyogtad ugyanezt a dalt még háromezer évvel ezelőtt, szerenád címszóval...
Vonakodva (hallgatózott a mostohaanyukám) és kuncogva, de bevallotta. Az éééén apukám, az én vérem, most már semmi kétség!!
Semmi vallás, semmi hátsó szándék, csak és kizárólag a fater fiatalságára emlékezve, és mert szerintem ez is remekmű, íme:

"Alig fürdőruhááában"

Július legvégére sikerült összehozni egy ultrasűrített augusztust. Bár a lelkem nagyon rendben van mostanában, testiek és szellemiek már nagyon visítottak egy igazi nyárért, aminek a tökéletes epilógusa a következő hétvége lesz.

Az igazi barátok egy részével - milyen furcsa, kizárólag párosával - Dunapartozós, bográcsozós, beszélgetős, borozgatós, láblógázós hosszú hétvégét szerveztünk. Sok páros egyik-másik fele most debütál a bandában, a külföldi hiányzókat nem pótolhatják, de örvendezem, hogy sokasodunk és van igény a társadalmi megmozdulásokra.

Aztán gyors hazavizit, és máris itt a Sziget, az idén csak a kedvemért meghívott százezer istenbandával: Alanis Morissette, The Kooks, KaiserChiefs (most pont ki kell hagynom őket :-((), Roisin Murphy, R.E.M., Pendulum, The Killers. És bónuszmeglepetés, hogy az említett külföldi hiányzók közül többen is velem örömködnek majd, juhúúú.

És mindez még csak előmelegítése az igazi nyaralásomnak, Killers-másnap már nyesünk le a Balcsira csak kettesben, és ott fog elérni a következő huszonévesség rákfenéje is, aminek miért is ne örülnénk... (itt emlékeznék meg róla, hogy az utóbbi 1 hónapban 2 azaz kettő gonosz megjegyzés hagyta el szeretteim száját, miszerint ne nyafogjak, hiszen lássam be, keményen száguldok már a harminc felé - ahhoz képest viszonylag jó bőrben vagyok...!!!) Annyit fogok aludni és rosszalkodni és csak számomra kedves tevékenységekkel foglalkozni, amennyit nem szégyellek - márpedig köztudomásúlag nem sok szégyenérzet szorult belém.

A nyaralás i-jére a pont pedig, hogy az utolsó 2 éjszakánkat a Görcs nagyapó nyaralójában töltjük a többi igazibaráttal, rogyásig dinnyeevéssel, fürdéssel, csajos beszélgetésekkel...

Terveim szerint legalább féléves feltöltődést szippantok magamba a relax és a sok nekemvaló program alatt. Rámfér, mert már hosszú hetek óta pirosan villog a Charge battery felirat...

Freddie

Mostanra persze elég nagy pontossággal működik a radarom a melegek kiszúrására, szerintem még a látensekére is :-) Nagyon nehéz dolgom van, hiszen minden filmből és műsorból ömlik, hogy a férfi divattervezők, meg fodrászok, meg igényes márkákat viselők, meg magukat túlpiperézők, meg a feminin mód affektálók, meg tündibündiző bájgúnárok... hát igen, őket aztán valóban egyszerű, ide-a-rozsdásbökőt bizonyossággal beazonosítani, hisz sokan rá is játszanak (nem térnék ki DIREKT a melegfelvonulás rikító-exhibicionista résztvevőire).
Nade. Huszonegynéhány év dacára, mikor ŐT meglátom a színpadon... még ma is a férfiasság abszolút mintaképe nekem, a mozdulatok, a borosta, abba a székbeszögezőlegesen erőteljes és gyönyörű hangba pedig még mindig szerelmes vagyok.
Mindig eszembe jut az a reggel, mikor 10 évesen apa azzal keltett fel egy novemberi reggelen, hogy Ő meghalt... Kata barátnőmmel a negyedikes osztálybulin csak Őt kértük, és könnyezve-összeborulva táncoltunk a Show must go on-ra, miközben mérhetetlen büszkék voltunk a gyászunkra. Az aranyhaltól (vagy az én gyerekkori álmaim varázstükrétől) harmadikként azt kérném, hozza őt vissza...
Egy kis libabőrkeltés:

Egy odamondós fórumon olvastam ma, elgondolkodtató :-)):

- Ismeros lanyokrol beszelgetve a sracokkal altalaban az a konkluzio, hogy 10-bol 8-at "megbasznank". Ez van.
- Azokkal mi van akit megbasznánk, de nem dicsekednénk velük a haveroknak? :D
- Az a maradék kettő.

Szép nyári barnaságomat nem a gonosz UV-sugarakat okádó napsütésnek és nem is a kéken világító koporsóimitációnak köszönhetem.

Intergalaktikus barnítókrémem van, tökéletes választás.
Intergalaktikus, igenis, rá van írva feketén-fehéren:

5 naprendszeres használat után gyönyörű barnaságot érhetek el vele :-DD

Már három naprendszerben használtam, tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretne reggel büdös és sárga tenyérrel ébredni, és szeretne reggeli megrovó pillantásokat a szintén besárgult kezű hát-és popsikrémező felelőstől :-)), akinek még kettő naprendszeren keresztül tűrnie kell annak érdekében, hogy túlbarnuljam őt...

Carly

"i guess we all have to date some that are not too good in order to meet Mr. Right!!!!"

Nyilvánvalóság, triviális, de most nagyon betalált, hogy ex-főnök-anyukám is megtalálta, akit keresett, hosszú hónapok óta most hallok először róla és a már négyéves ex-gyerekemről :-). Becsapottság, pokoli egyedüllét volt amit érzett, amikor a kilenc hónapos gyerekkel otthagyta az apuci egy másik nőért. Az önállósodásának első lépése volt, hogy beköltöztetett engem, hogy ne szoruljon rá daddyre, ha ő melózik, vagy neaggyisten bulizik. Nehezen engedett fel, hisz vér angol, de a végére barátnők lettünk, és elsírta nekem, ha feltépődtek a sebek. Nagyon sokáig szenvedte a hűtlen apucit, főként hogy naponta találkoznia kellett vele - és mostanra (több mint 3 év után) jutott el oda, hogy mást is beengedjen. És amikor boldog vagyok valaki mellett, olyankor értékelődik fel a sok rossz tapasztalat, amiért hálás lehetsz - mert igazán tudod értékelni azt, ami jó. De persze főleg azért vagy hálás, mert "az összes eddigi véget ért" ;-)

Ha már nyaralás még mindig nincs elérhető közelségben, legalább egy új szerzeménynek örülhetek a lakásban, ami sokkal mutatósabb mint a jóöreg csúnyakopott ágyam, és első darabja a leendő szép nappalimnak. Egyedül a csúnya, ellenben ízléstelen kék szőnyegem az, ami még ócskábbnak mutat mellette. Laminált padlóért kiált a szép sarokülő, a padló pedig új gardóbszekrényért és tévéállványért és komódért fog kiáltani, azok pedig új számítógépasztalért, és ha mindez megvan, akkor nem élhetek tovább fali dekor és szép függöny nélkül. Mázli, hogy pont van a mellényzsebemben párszázezer dollár, és akár holnap is beszerezhetem mindezt, hogy egy ízléses és nekemvaló nappaliba térjek haza ezentúl :-S

napi BKV kérdés

Mennyire jóízűen eszed meg a frissmeleg csokistekercset a metrón ülve, amikor jobbról szemmagasságban, félkarnyújtásnyira egy szőrös valag vigyorog rád a lecsúszott farmerből, szemben pedig egy huszonéves csúnya lány merül el könyékig az orrlyukában?

Amikor még össze tudtunk gyűlni a Szimpla Kertben sokan. Amikor még nem távozott a barátaink fele a világ száz pontjára. Amikor minden távozót onnan búcsúztattunk, egyre fogyatkozva. Amikor az első érkező kapásból kikért egy nagy vízipipát, hogy szippantsunk almát közös pippantyúval. Amikor volt még vízipipa a Szimpla Kertben.

Azok mégiscsak szép nyári esték voltak, a rozzant székek között, a lampionok fényében.

Most az ittmaradtakat is nagyon nehéz összegereblyézni, vidékre mennek, hazamennek, fáradtak, máshova ígérkeztek, nincs kedvük.

Ezért valahol tartottam attól, hogy furcsa lesz így, kétszer kettesben a szimplában. És persze picit más is volt. Máshogy jó. Mert a négy az csak relatíve kevés - ha ilyen nagyszerű "alapanyagokkal" dolgozunk, semmi ok aggodalomra. Egy pillanat alatt elrepült három óra úgy, hogy észre sem vettük, csak meséltünk és boroztunk és nevettünk, és én úgy örültem, hogy ott vagyok, és hogy pont ott és pont ezekkel a külön-külön is olyan "igazi" emberekkel - pont volt az i-re, hogy a szakállas is beesett az utolsó harmadra. Ennél már csak egy jobb lehetett volna - ha van még vízipipa is. Akkor fényévekkel jobban ébredtem volna vasárnap, ha nem kínzatom a tüdőmet egész este sok cigivel a shisha helyett.

Spoiler újra

Lehetséges, hogy én vagyok az egyetlen Magyarországon, aki teletextből tájékozódik a filmekről. Pedig tök egyszerű, ha kíváncsi vagyok rá, h éppen mit nézek, és már fél órája megy, akkor onnan megtudom, h mi az alapszitu.
Rosszabb esetben annál sokkal többet is megtudok.
Múlt héten egy 16-os karikás filmről olvastam az m2 txt-n: családi nyaraláson folyóba vész a család kisebbik gyermeke, egy 5 éves kislány. A bátyja nem hajlandó elfogadni, hogy meghalt, és végülis igaza is lesz, mert a fagyisbácsi vitte el, aki ott leselkedett a feleségével, mert nekik meg annak idején tényleg folyóba fúlt a kislányuk, és kellett nekik helyette egy másik. Így hát becsempészték a kislányt a furgonba, és jól eltűntek egy másik városba a világ végén, ahol Anne Shirley a felszolgáló. Nade a báty meg mindezt jól kinyomozza persze.
Na most ha ott befejezik a szummázást, hogy a báty nem hajlandó elfogadni hogy meghalt, akkor talán ért volna legalább egy pici meglepetés a film közben.
Tegnap pedig ugyanúgy m2-n másik filmet kezdtünk nézni. Txt: Szőke kislány tanúja anyukája halálának, akit egy bajuszos sorozatgyilkos a szemei előtt végez ki. Aztán a kislányból 30 év múlva Szőke maca lesz, és nyomozó, és akkor megint felbukkan egy ugyanolyan módszerekkel dolgozó ölőgép, de héhé, nem az aminek látszik, ez NEM AZ a gyilkos, hanem tudjátok ki? Ugyanannak a bajuszos gyilkosnak a fia (ezt az infót egyébként a film utsó 5 percében tudnánk meg ha nincs a jótékony txt), jó mi? Nézzétek meg föltétlen!

"akkoris kivágom magam" bajnokság

- A Titanic nem is romantikus film!
- Nade akkor mi? Katasztrófa?
- Hát igen.
- Ugyan már, minden romantikus filmben van valami katasztrófa, vagy tragédia, nem figyelte még meg?
- Háttööö... nem hinném.
- Na, mondjon egy romantikus filmet.
- hmmmm... A szerelem hálójában!
- Na látja, ott meg belegabalyodtak a hálóba!

- Értse már meg, nem szeretem a napkrémet!!
- Értem. És meghalni, azt szeretne?
- (rövid rágódás) ... hát inkább, mint a krémet!